2011. szeptember 1., csütörtök

kelet

és ez most akkor tényleg úgy zajlik, amint azt a nehézkedés törvényeinek ismerete alapján feltételeztem: valóban kettőésfél munkakörnyi szakadt a nyakamba. előbb-utóbb csak elválik, mi is vagyok. (és ez itt a kérdés már vagy két éve, hátha most.)
és csak mint megjegyzés, álljon itt ködösen, hogy az (egyik), akinek mindezt "köszönhetem, természetesen ugyanezen törvényeknek megfelelően az új életében is kisért, nem, nem szabadulhatok... najó, ezt félig viccesen mondom.

amúgy pedig csatároztam egyet a TO-val a vidéki város egyetemén telefonon, és egyhónapnyi nyugodt semmitsemsejtés után (lévén idejekorán lefoglaltam a koleszszobámat - hittem), a két kollégiummal is.
ma megjelent továbbá a weboldalon végre az órarend is, érdekesen vicces: tegyük fel, hogy tényleg minden nap 8-18-ig ott fogok ülni (remélem, ülünk -ezek után) egy messzi város padjaiban (SZ-CS csak négyig, huhú), ahol a könyvtár 8-16ig van nyitva, azon felül, hogy a TO innen a távolról és messziről tényleg nem túl izé... és még a pötty a tortán: pénteken 6-ig tart a nyelvóra (???) ezeknek nyilván (már) nincs családjuk.

g rendkívül mérges volt, amikor konkretizáltam a most vasárnapi indulásomat, teljesen jogosan. így hát ha volna időm, folyamatosan fontolgatnám, mit tegyek. de valahogy azt gondolom még mindig, bele kell vágjak legalábbis, hogy lássuk, mi lesz.
a családomról pedig ezúton is jelentem, hogy minden egyéb ellenére egy csuda-

Nincsenek megjegyzések: