olvasmányaim

szabó magda drága kumacs
ezt olvasom, és időnként elbőgöm magam. no nem csupán, mert különleges, egyben szürreális élmény egy eltávozott, de mindegyre hiányolt személytől, aki valamiért nagyon közel áll a lelkemhez, szívemhez, "kapni" még egy (kettő) könyvet. hanem azért, mert szm tudott valami olyat, amit kevesen, volt valami egekig érő józanság a fejében, lelkében, a képesség a felülemelkedésre, a kívülről szemlélésre.
húsz évvel ezelőtti eseményekről pedig úgy ír, hogy szíven üt a mai eseményekkel való egybehangzás. rémületesen veszem észre, a távlat segít, sem a rendszerváltásnak nevezett izétől, sem a további 20 évtől itten nem változott semmi / sok minden. (legyek nagyon pozitív, maradjon a 'sok minden')
erről még biztosan fogok írni, mert a könyv tényleg megállít, s tényleg röhögök-sírok vele/felette.
de azért idelinkelem a kapcsolódó blogolvasmány-élményeim mára:
az elsőt, mert Bächer Iván irodalmát én is nagyon kedvelem, értékelem:

"Bächer Iván egészen pontosan leírta - százszor - hogy ha egy kicsi fasizmus megjelenik, akkor megfertőződik az egész. Nincs olyan, hogy kicsi gyilkos. Ahogy nincs olyan, hogy kicsi diktatúra. Nincs olyan, hogy megszerzek minden hatalmat, kiveszem magam minden ellenőrzés alól, de megígérem, hogy csakis jót teszek veletek. Ha jót akarsz, akkor nem kell sem bunkó módra, sem igazságtalanul, sem a megegyezéses rend ellen cselekedni. Ha ezt teszed, akkor rosszat akarsz, és akkor is rossz lesz a vége, ha most elhiszed magadnak, hogy majd a végén jó lesz. Nem lehet jó. Minden gonosz lépés egyre közelebb visz ahhoz, ahonnan már csak gonosz lehetsz. Jónak lenni fegyelem kérdése: kegyetlenül kell küzdenünk a saját romlottságunk ellen. Mert a rend az, hogy egy időre mindig a romlottság győz."

meg a másikat, mert végtelenül mulattat a játékossága, mindeközben:
"A kép már játék után ábrázol bennünket, ahogy mákos gubára gondolunk".