a gigiféle visszhangról jutott eszembe, hogy egészen kihagytam g kommunikációs szokásainak idevésését.
egyrészt a napokban megint ugrott egy szintet: eddig is élvezetes volt a társasága számunkra, mert okos, mint a nap, és kombinál, és számtalanszor meglep, hogy mit mivel kapcsol össze, vagy mire emlékszik.
de mostanra az lett, hogy vicceskedik.
vannak nagyon ovis poénjai is (ezektől megy általában szerintem minden normális ember) (és még az ovi sem kezdődött el), de
vannak ezek a teljesen önálló g-ízű viccek, vagy nevetgélések, ki tud feküdni másén, és saját maga is részt vesz a gyártásukban. legtöbbször szóviccek vagy vicces szavak ezek, de mostanra érett meg, hogy egészen csavaros poénokat is levesz. szóval nagyon jó társaság.
ja, és a visszhang. meg a kommunikáció.
két lehetőség van.
ha nem mindennap találkozós emberekkel röffenünk össze, gyakran sokáig hallgat. már nem bújik a nyakamba, de nem is válaszol (esetleg válaszol, miszerint "nem mondok semmit"). aztán egy ponton hirtelen megjön a kedve dumálni a kiválasztottal, és olyankor jön a mondataim pontos ismétlése. minden típusú nyakatekert és idegenszavas összetett mondatot (apai örökség: fényképmemória, anyai örökség: zenei hallás) pontosan visszaad, nulla magánvéleménnyel, de olyan gesztusokkal, hogy azért külön meg kellhet zabálni.
van, hogy minden mondatom megismétli, különösen, ha szóval akarja tartani a szimpatikus (felnőtt) célszemélyt.
és van, amikor egyszerűen csak összekeresgéli a saját mondatait, ami annyira édes. elővesz paneleket, amiket hallott már, de teljesen önálló struktúrát alkot, mint amikor az ember egy idegen nyelvvel birkózik. keresi a szavakat, s ha követed a gondolatmenetét, egy-egy szóval kisegítve nagyon boldog bír lenni, hogy ezt ő mind elmondta.
a legviccesebb, hogy ebben az önálló alkotásban pár hónapja fölvett egy hanghordozást (nevezzük, ahogy szoktuk, "medvehang"-nak) (ezzel párhuzamosan egy járásformát is!), melytől egyszerre szoktam röhögni és falra mászni. mély hangon és tájszólásban beszél ilyenkor, külvilág számára nagyjából érthetetlenül, de a legviccesebb mégiscsak az benne, hogy ilyenkor tényleg egyedi közlés, amit mond, némi kapcsolattal a virtuális valósággal. (így tolmácsolja az őt rendszeresen fölhívó "nyúl", illetőleg "boszkó" mondanivalóit, de így beszél Kedves Medvével is, vagy éppen a duplókukásautóval, egyebekkel)
egyrészt a napokban megint ugrott egy szintet: eddig is élvezetes volt a társasága számunkra, mert okos, mint a nap, és kombinál, és számtalanszor meglep, hogy mit mivel kapcsol össze, vagy mire emlékszik.
de mostanra az lett, hogy vicceskedik.
vannak nagyon ovis poénjai is (ezektől megy általában szerintem minden normális ember) (és még az ovi sem kezdődött el), de
vannak ezek a teljesen önálló g-ízű viccek, vagy nevetgélések, ki tud feküdni másén, és saját maga is részt vesz a gyártásukban. legtöbbször szóviccek vagy vicces szavak ezek, de mostanra érett meg, hogy egészen csavaros poénokat is levesz. szóval nagyon jó társaság.
ja, és a visszhang. meg a kommunikáció.
két lehetőség van.
ha nem mindennap találkozós emberekkel röffenünk össze, gyakran sokáig hallgat. már nem bújik a nyakamba, de nem is válaszol (esetleg válaszol, miszerint "nem mondok semmit"). aztán egy ponton hirtelen megjön a kedve dumálni a kiválasztottal, és olyankor jön a mondataim pontos ismétlése. minden típusú nyakatekert és idegenszavas összetett mondatot (apai örökség: fényképmemória, anyai örökség: zenei hallás) pontosan visszaad, nulla magánvéleménnyel, de olyan gesztusokkal, hogy azért külön meg kellhet zabálni.
van, hogy minden mondatom megismétli, különösen, ha szóval akarja tartani a szimpatikus (felnőtt) célszemélyt.
és van, amikor egyszerűen csak összekeresgéli a saját mondatait, ami annyira édes. elővesz paneleket, amiket hallott már, de teljesen önálló struktúrát alkot, mint amikor az ember egy idegen nyelvvel birkózik. keresi a szavakat, s ha követed a gondolatmenetét, egy-egy szóval kisegítve nagyon boldog bír lenni, hogy ezt ő mind elmondta.
a legviccesebb, hogy ebben az önálló alkotásban pár hónapja fölvett egy hanghordozást (nevezzük, ahogy szoktuk, "medvehang"-nak) (ezzel párhuzamosan egy járásformát is!), melytől egyszerre szoktam röhögni és falra mászni. mély hangon és tájszólásban beszél ilyenkor, külvilág számára nagyjából érthetetlenül, de a legviccesebb mégiscsak az benne, hogy ilyenkor tényleg egyedi közlés, amit mond, némi kapcsolattal a virtuális valósággal. (így tolmácsolja az őt rendszeresen fölhívó "nyúl", illetőleg "boszkó" mondanivalóit, de így beszél Kedves Medvével is, vagy éppen a duplókukásautóval, egyebekkel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése