hahh, ha már józene, akkor legyen szó a ch winston koncertről a péntek éjjeli viharban álló fülledt embertömeggel teli sátorban és mondjuk azt, hogy hát első, márminthogy a 100as skálán első 86os értékelésű élő koncertem volt (kétszer volt már 90 körüli, az összes többit 50 alá értékelem). messze ütötte volna a 100as lécet két dolog: 1. az első sorban állni 2. kis klubban hallgatni, torzítás nélkül-
esetleg még így/ezt a párost hallgatnám élőben. huhh.
esetleg még így/ezt a párost hallgatnám élőben. huhh.
és akkor meséljünk a szigetigen- és nemvonzásokról: volt tűző nap, szétforrt agyvíz, sok duma nyilván angolul, várakozás, tömegbambulás, annak nyugtázása, ahogyan csupán egy chw-koncert bír majd ismét oda kirángatni, csúnyamell-tartós és harisnyatartós-csizmás csajok, kilógóbugyis fiú(cská)k (Istenem, de megöregedtem, bocs), simán a lábam elé ejtett sörösvödrök, én pl igazán jó ételt sem láttam, bocs, és por, majd a vihar után ragaszkodós dagonya bokáig, otthon orrból kifújt / harmadszorra is szappanozható feketeség mindenütt...
ja, nyilván értem (még), mi jó mindezekkel együtt egy ilyen dzsemborin, nekem is jó volt a randi meg a koncert, csak vicces, ahogyan szépen átgázolunk ezen az életfolyón, oszt egyes partok sohasemár térnek vissza.
így hát hallgassunk zenét.
ja, nyilván értem (még), mi jó mindezekkel együtt egy ilyen dzsemborin, nekem is jó volt a randi meg a koncert, csak vicces, ahogyan szépen átgázolunk ezen az életfolyón, oszt egyes partok sohasemár térnek vissza.
így hát hallgassunk zenét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése