az úgy volt, hogy immár legalább kettő hete, ahogyan ülök (éjjelnappal) a kanapén, a könyvespolc alatt, állandóan jár az agyam, de persze nem lineárisan, úgy ritkán jár amúgy is.
és akkor kábé nyolcvanszor eszembe jutott, le kellene venni azt az olaszországos albumot, ha nem is folytatni a beleirkálást, de legalább élvezkedni a képeken, meg a hozzájuk kötődő (nemlineáris) gondolatokon. de nyilván nem jutottam el a kétkar nyújtásnyira lévő holmihoz.
mindeközben (nemlineárisan) megfogalmazódott bennem az is, hogy újra kell olvasnom a kertész erzsébet elisabeth-jét, mert csak, és mert rég olvastam. s miután nem rendelkezem vele, ezt is elnapoltam.
és akkor egyszercsak anyósom polcát pásztázva elém ugrott a könyv, nyomban el is olvastam (ma lett vége, élménynek nem volt óriási, de)
de amikor ma legyőztem a kétkar nyújtásával járó távolságot, és kinyitottam az albumot, leterített a felismerés, hogy hát itt kérem szépen összeesküvés van, a háttérben a nosztalgia és az olaszországszerelem dolgoztak össze, miután abszolútpasszívan tudhattam, hogy a browning-házaspár élete jelentős részét itáliában töltötte, azaz tele van a könyv ennek leírásaival.
hát imígyen nem hazudtolhatja meg az ember önnön magát.
és akkor kábé nyolcvanszor eszembe jutott, le kellene venni azt az olaszországos albumot, ha nem is folytatni a beleirkálást, de legalább élvezkedni a képeken, meg a hozzájuk kötődő (nemlineáris) gondolatokon. de nyilván nem jutottam el a kétkar nyújtásnyira lévő holmihoz.
mindeközben (nemlineárisan) megfogalmazódott bennem az is, hogy újra kell olvasnom a kertész erzsébet elisabeth-jét, mert csak, és mert rég olvastam. s miután nem rendelkezem vele, ezt is elnapoltam.
és akkor egyszercsak anyósom polcát pásztázva elém ugrott a könyv, nyomban el is olvastam (ma lett vége, élménynek nem volt óriási, de)
de amikor ma legyőztem a kétkar nyújtásával járó távolságot, és kinyitottam az albumot, leterített a felismerés, hogy hát itt kérem szépen összeesküvés van, a háttérben a nosztalgia és az olaszországszerelem dolgoztak össze, miután abszolútpasszívan tudhattam, hogy a browning-házaspár élete jelentős részét itáliában töltötte, azaz tele van a könyv ennek leírásaival.
hát imígyen nem hazudtolhatja meg az ember önnön magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése