ma végül ikeába mentünk. elköltöttük a jó kis karácsonyi kártyán lévő maradék összegeket. fontos volt beszereznünk egy nagy hengerkrokodilt, kellett egy jó kis teknőcpárna, tarka képkeretek, tevés-majmos-madárkás rácsvédő a járókába, ja, meg egy teflonedény. micsináljak, egy gyerek, első, hát ha egyszer nem nőttünk föl? mondjuk ahhoz a föladathoz fölnőni, miszerint a hétésfélhónapos Gergely legkedvesebb kedves szórakozása rácsba (tetejébe) kapaszkodva ácsorogni, lassan reszkető lábakkal nem hallgatva a csüccs vezényszóra (míg nem fárad el totálisan, addig ráadásul röhög is rajta), de EGÉSZ NAP BÁRMIKOR, hát ehhez a föladathoz holnap egyedül leszek, és neeeem. édes, ügyes, tündöklő kis elme, csillagszemű juhász,
de kérem szépen én ezt még úgy két hónap múlvára prognosztizáltam. amúgy, ha éppen azt kell, mászik is, helyesebben szőnyegen parkettáig mászik, parkettán kúszik, egészen a járókarácsig, melyen fölkapaszkodva ismételten áll. igaz, odakünn van egy pár érdekes madzag, szőnyegszél és szőnyegszösz, mely pár percig elfoglalja, de ma a százaszsepis zacsikáig nemigen volt megállásunk. az azért bevált. a legbosszantóbb a dologban a hasonló korű gyerkőcök fejlődési mutatóit hallani, miszerint 'jajj, hát már hasra fordult kétszer!' anyaaaa! de tudod, mit, ezen én nem panaszkodom. ezt én nem generáltam, ő ilyen, max. elfáradok hamar.
3 megjegyzés:
Szerintem csak azt csinálja, ami neki jó :-). Nagyon ügyes és nagyon aranyos!
én személy szerint nagyon imádtam, hogy berci hamar mozgásfejlődött, mert attól kezdve napról napra lett könnyebb minden és minden.
épp a mozgásfejlődés miatt. Berci is ilyen hét és nyolc hónapos kora között állt fel, ha jól számolom (basszus MÁR nem emlékszem, durva, mi? :) március közepi születésű és október végén állt fel, ez biztos. :)), de ez nem fáradtságosabb, hanem ezermilliószor jobb. hamar megtanulja, hogy miképp kell leülni és attól kezdve sokkal tágabb a világ, oda és úgy tud már egyre inkább eljutni ahová akar és nem annyira frusztált.
szóval ez csak jó. szerintem. :)
egyik este végtelenítve gyakorolta a föláll-leült, én csak csodáltam és olvadoztam, hogy végülis ezt teljesen magától, magának csinálta, előzőleg (és azóta sem) hallgatott sosem a vezényszóra (csüccs, csücsülj le, estébé), és úgy elfáradt, mintha egész nap nem aludt volna. :)
Megjegyzés küldése