„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2011. január 11., kedd
páhrí
most azt gondolom, mégis elmegyek egyszer Párizsba. És ha egyszer elmegyek Párizsba, biztosan az amelie zenéjét fogom hallgatni. nagyon fogom szeretni.
Menj el mindenképp, ha megteheted, és próbáld ki ezt a zene-Párizs párosítást! És keresd meg a Montmartre-on a filmbéli zöldségest. Mondjuk az is igaz, a Amelie-ben a város hangulata inkább egy kedves vidéki francia kisváros pár évtizeddel ezelőtt, míg a valódi egy metropolisz tele turistákkal.
2 megjegyzés:
Menj el mindenképp, ha megteheted, és próbáld ki ezt a zene-Párizs párosítást! És keresd meg a Montmartre-on a filmbéli zöldségest. Mondjuk az is igaz, a Amelie-ben a város hangulata inkább egy kedves vidéki francia kisváros pár évtizeddel ezelőtt, míg a valódi egy metropolisz tele turistákkal.
:) rendben.
(igazából világkörüli útra is szívesen elmennék :)
hihi.
Megjegyzés küldése