agygörbe

a reggeli hosszúlapos után röpke másfél órára egészen énnek lenni látszottam, majd lassultam, laposodtam tovább, egészen az esti gondolatig, miszerint egy senkiéssemmi volnék.
ha vagyok, ugye, egyáltalán.
egyrészt érdemes volna alvókúrát tartanom,
de ehhez ki kellene hajítanom az ágyunkat, lévén hogy négynél többórányi alvás szolgálatára alkalmatlan,
de ugye ezzel együtt járna, hogy valami újágy-megoldással szolgáljak.
de ehhez ugye ki kellene találnom(nunk???), hogy a kiváló terepelrendezésű U alakú idétlenségünk (lakás másként) mégis melyik szegletében kívánjuk ezt az (és a milyen) ágynak használhatót elhelyezni.
de ehhez ugye ki kellene ötölni (és ebbe ugyebár építészt meg belsőépítészt meg önkormányzatiügyosztályt belevonni), hogy akkor most építsünk-e hozzá valamit (nem vagyunk hajlamosak mostanában a saját kezünket harapdálni, tehát nem vágyunk NAGYON az átépítésre, harapdálja elég dolog a kezünk-lelkünk) (dehát ezt muszáj lenne/lesz)
de erre ugye soksoksok energiát és időt kellene szánni, és azt meg ugyebár ugyancsak be kellene szereznünk.
ezért hát maradok még a hosszúlaposoknál meg a senkiéssemminél, az
egyszerűbb
ha nem is jobb.