idén a fa csudaszép lett, (idén értsd idei szezonban), idén az égők madzagjának mérgemben való megrágása is elmaradt (speciális égősor: hajítani és igazgatni kell, úgyszólván csapdába kell ejteni általa a fát, mely művelet minden évben őrületbe kerget), idén 24-én díszítettünk, csak mert 23-án én még hol voltam, idén még a boa is fölkerült, ami tökjó, idén is ugyanaz a hét éve bevált szín és gömbvilág, idén nem tört el sem belőlük, de lett egy pluszangyalka. idén pedig nem készült értékelhető minőségű fotó a dologról, így hát álljon itt a mobilképből feljavított változat, váá:
ám idén (értsd tényleg idén) nagyjából borítékolható volt a bömbörészés, sajnos. g-nek nagyon a szívéhez nőtt a fa, idén (tavaly) először vonódott be ő is a fadíszítésbe. ennek okán voltak SAJÁT díszei, naponta többször ismétlődött meg a jelenet, ahogyan áll a szomszédfotel karfáján (vagy -ban, ha elég határozott volt az anyuka), és nyitott tenyérrel némán bólogatva mutogatta a sötétbarna gömböket (8 db, melyből négyet ő adogatott, de a tulajdona kiterjedt mind a nyolcra) (plusz a mézeskalácslepke) (plusz az angyalok és kék üvegkarácsonyfa). már puhítottam a helyzetet előre, meséltem pár napja általánosan, hogy leszedés ígymegúgy, az is szokás.ám ma délután, mindezzel együtt vigasztalhatatlanul sírt a faleszedés hírére. megmondta, hogy szedjük le, baj, baj, akkor majd ő visszateszi, és rárakja a díszeket maga. itt eldöntöttem a napolást.
aztán megvacsiztunk.
meg megkérdeztem azért, hogy segít-e a leszedésben. és azt mondta, segít. (én hősöm) (meg persze a leszedés valójában jó dolog) (és seprűzni is lehetett) egy szó mint száz, leszedtük (hárman!), összeraktuk, eltettük, kiporszívóztuk, visszarendeztük. és újfent hodálynak érezzük még vagy reggelig a szobát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése