magyarni

hát manapság tényleg kizárólag csak azért jó magyarnak lenni, mert ilyeneket szövegelhetek a gyerekemnek:

. Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
. elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
. buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
. Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
. s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

. Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
. E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
. mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek.
. Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
. és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

és mivel nem tudja, kiaza, így élvezhetem, ahogyan nettó tetszik neki.
de mostanában tényleg ciki magyarni amúgy.