szálldigálnak a gondolataim, mit tudjam én hova. gergőnek pl ez az egyik kedvenc verse az antanténuszból, ez mennyi fényes szép madár-cucc, melyre a győri vaskakasos csiripcsuppos húsz perc prímán rá is tett egy lapáttal.
de mondjuk ott volt a mai bömbölés, mert szegény jancsi leesett a padlásrú, amit -hipertalálékony anyuka, én- gondoltam helyettesíteni valami olyannal, hasonló kongruenciával, mint az eredeti szöveg, hogy anya almájából evett a gergő, persze ritmusra. nem kellett volna, mert utána sokáig csak a hüppögős bömbölést bírta mívelni. ilyen ez. mondjuk esedékes fejlődési ugrásnak is nevezhetem, mert ez utóbbi szerkezetben a birtokosok viszonyával volt már problémája, szóval az enyém-tied beköszöntött.
ja, meg a vidám mindennapok a 'hát akkor sírj, drágám'-ra eszközölt nevetgélés és a 'ne menj a pocsolyába, túl mély'-re való pacsálás - szép korszak kezdete ez.
én is itt-ott vagyok, ahogyan telefonálok pénteken, a nemdolgozós napomon, meg nyomasztódom, ahogyan nem telefonálok, vagy a pályázat hétfőre (mikor), meg a rohamfőzések, ja meg a ringatóról lemaradás (deedő játszik, na, g gyere, deedő rajzol, na, gyere, számolok háromig, háromre gyere, nnneeem, deedő enterez (billentyűzet, enter), jó, akkor most viszlek, NEEEM, nemvisz (micsoda nyelvtani szerkezet, most látom), NEMVISZ!, deedő egyedül megy, nem, g, viszlek, gyorsan kész leszünk, nem, nemgyorsan (na, ez aztán ezekután tényleg nemgyorsan lesz), nem, nemvetkőz, nemkell póló, nempisil, g, de, itt a bili (blabla, öt perc múlva), na, figyelj, háromig számolok, ha addig nincs pisi, öltözünk tovább, 123, nincs, jó, akkor nem kell, ugye? nemkell, oké, akkor gyere itt a pelus, neeehhhheeeehhheeeeemmmm, ÁÁÁÁÁÁÁ, pisil bilibe deedő, és a többi.
ez volt a második lemaradós péntekünk amúgy, kezdem miatta hergelni magam, mert amúgy meg szeret ott lenni, csak nyilván hajnalban kellene kelnünk, vagy mi.
a játszózás-bevásárlástól azért a fejem is kitisztult, át is fagyott végül, de legalább levegő meg minden.
és látom már a rontást is (még nem a sajátomat, hehe), ahogyan duplántriplán kell már bátorítgatni az amúgy örökugrálós-mászós gyereket a lépj/mássz föl nyugodtan egyedül, menni fog ez-kategóriában.
az aggodalmaskodás nem jó. ezt írjuk le százszor.
de mondjuk ott volt a mai bömbölés, mert szegény jancsi leesett a padlásrú, amit -hipertalálékony anyuka, én- gondoltam helyettesíteni valami olyannal, hasonló kongruenciával, mint az eredeti szöveg, hogy anya almájából evett a gergő, persze ritmusra. nem kellett volna, mert utána sokáig csak a hüppögős bömbölést bírta mívelni. ilyen ez. mondjuk esedékes fejlődési ugrásnak is nevezhetem, mert ez utóbbi szerkezetben a birtokosok viszonyával volt már problémája, szóval az enyém-tied beköszöntött.
ja, meg a vidám mindennapok a 'hát akkor sírj, drágám'-ra eszközölt nevetgélés és a 'ne menj a pocsolyába, túl mély'-re való pacsálás - szép korszak kezdete ez.
én is itt-ott vagyok, ahogyan telefonálok pénteken, a nemdolgozós napomon, meg nyomasztódom, ahogyan nem telefonálok, vagy a pályázat hétfőre (mikor), meg a rohamfőzések, ja meg a ringatóról lemaradás (deedő játszik, na, g gyere, deedő rajzol, na, gyere, számolok háromig, háromre gyere, nnneeem, deedő enterez (billentyűzet, enter), jó, akkor most viszlek, NEEEM, nemvisz (micsoda nyelvtani szerkezet, most látom), NEMVISZ!, deedő egyedül megy, nem, g, viszlek, gyorsan kész leszünk, nem, nemgyorsan (na, ez aztán ezekután tényleg nemgyorsan lesz), nem, nemvetkőz, nemkell póló, nempisil, g, de, itt a bili (blabla, öt perc múlva), na, figyelj, háromig számolok, ha addig nincs pisi, öltözünk tovább, 123, nincs, jó, akkor nem kell, ugye? nemkell, oké, akkor gyere itt a pelus, neeehhhheeeehhheeeeemmmm, ÁÁÁÁÁÁÁ, pisil bilibe deedő, és a többi.
ez volt a második lemaradós péntekünk amúgy, kezdem miatta hergelni magam, mert amúgy meg szeret ott lenni, csak nyilván hajnalban kellene kelnünk, vagy mi.
a játszózás-bevásárlástól azért a fejem is kitisztult, át is fagyott végül, de legalább levegő meg minden.
és látom már a rontást is (még nem a sajátomat, hehe), ahogyan duplántriplán kell már bátorítgatni az amúgy örökugrálós-mászós gyereket a lépj/mássz föl nyugodtan egyedül, menni fog ez-kategóriában.
az aggodalmaskodás nem jó. ezt írjuk le százszor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése