a napokban az utóbbi évek legkreatívabb "ösztönző"megjegyzését hallgathattam meg egy rokonomtól, miszerint szegény kukásbácsiknak olyan büdös az a sok kakis pelust tartalmazó kuka, ugyan már miért nem kakil ez a gyerek a bilibe.
én ezen nagyon kellett, röhögjek, mert a jelenlétemben, és elsősorban nekem szólt ez a dolog, természetesen halványan szemrehányólag, mert ugye járás pipa, szaladni tud pipa, beszél is már pipa, akkor most meg mér nem szobatiszta EJNYE.
(így hát kőszívű leszek, kegyetlen, s egyelőre le fogom tiltani az összes ilyen irányú beszélgetést a távollétemben, mert azt viszont nem hiszem, hogy bűntudatot kellene kelteni ebben a kis lelkecskében akárcsak a kakálást illetően is. nemhogy az amúgy kedvenc kukásokkal kéne kapcsolatba hozni az egyelőre még pont korai bilidolgot.)
(ja, merthogy lassan egy éve pisil simán a bilibe, kérésre is, várni is tud kicsit, amíg bili lesz, csak éppen a nagydolgot illetően jelentette ki többször is, hogy g nem kakil bilibe, ami megfellebbezhetetlen döntés, és én jónak látom a kivárást. egyelőre nagyon ritkán marad száraz alvás alatt a pelus, nem szól, ha kell valami, kérésre sem hajlandó említeni még, úgyhogy még egy-két hónapot adok neki ilyen ügyben, nekem, ha nem is kedvelem a dolgot, nem derogál a peluscserélés, popópucolgatás, amit ugye nagyjából egyszemélyben végzek úgyis.)
ennél már csak messzebb menő téma, hogy mért nem ösztönzöm g-t a csokievésre.
hallott már valaki olyanról, hogy a kakaós tejbevonómassza az egyik alapvető élelmiszer, mint olyan elengedhetetlen tápláléka (amúgy allergiákra hajlamos) kétéveseknek?
háááhh, ez is.
én ezen nagyon kellett, röhögjek, mert a jelenlétemben, és elsősorban nekem szólt ez a dolog, természetesen halványan szemrehányólag, mert ugye járás pipa, szaladni tud pipa, beszél is már pipa, akkor most meg mér nem szobatiszta EJNYE.
(így hát kőszívű leszek, kegyetlen, s egyelőre le fogom tiltani az összes ilyen irányú beszélgetést a távollétemben, mert azt viszont nem hiszem, hogy bűntudatot kellene kelteni ebben a kis lelkecskében akárcsak a kakálást illetően is. nemhogy az amúgy kedvenc kukásokkal kéne kapcsolatba hozni az egyelőre még pont korai bilidolgot.)
(ja, merthogy lassan egy éve pisil simán a bilibe, kérésre is, várni is tud kicsit, amíg bili lesz, csak éppen a nagydolgot illetően jelentette ki többször is, hogy g nem kakil bilibe, ami megfellebbezhetetlen döntés, és én jónak látom a kivárást. egyelőre nagyon ritkán marad száraz alvás alatt a pelus, nem szól, ha kell valami, kérésre sem hajlandó említeni még, úgyhogy még egy-két hónapot adok neki ilyen ügyben, nekem, ha nem is kedvelem a dolgot, nem derogál a peluscserélés, popópucolgatás, amit ugye nagyjából egyszemélyben végzek úgyis.)
ennél már csak messzebb menő téma, hogy mért nem ösztönzöm g-t a csokievésre.
hallott már valaki olyanról, hogy a kakaós tejbevonómassza az egyik alapvető élelmiszer, mint olyan elengedhetetlen tápláléka (amúgy allergiákra hajlamos) kétéveseknek?
háááhh, ez is.
5 megjegyzés:
Ösztönözni végképp nem ösztönözném semelyikre, mármint kötelező jelleggel. De tiltani sem tiltanám oszt jóvan.
:-) Szegény kukásbácsik! És mi lesz szegény andalgóval, ha bilibe kakil az a gyerek? Az annyira, de annyira büdös tud lenni :-)).
Egyébként meg tessék sokat gyurmázni a gyerekkel (nem vicc!), attól talán hamarabb akar majd bilibe kakilni. Amivel amúgy nagyon ráér még, de veszíteni nem lehet vele, ha hamarabb tér át.
a bilire szoktatás alapvető hátráltatója egyébként számomra a rendelkezésre nem álló két-három koncentrált hétnyi idő, egyhuzamban :)
a gyurmázást nem teljesen értem, elmagyaráznád?
mondjuk gyurmázni g órákig képes (volna), gyakorlatilag kivehetetlen a kezéből a dolog, tehát ha belekezdünk, onnantól a csillagos ég a határ :)
ez pl komoly fejtörést okoz nekem, mert az én gyurmázásosdim engem nemigen köt le ennyire :)
Nálunk is pont az időhiány volt az, ami tavaly májusban előjött és emiatt lett nagyCs. szobatiszta csak június vége felé, de nem gondolom, hogy ez baj volna.
Azt mondják az okosok, hogy a gyerekek azért nem szeretnek bilibe vagy wc-be kakilni, mert nem akarják "odaadni", "elveszteni" a kakit, amit testük egy részének tekintenek. Viszont azt is mondják, hogy a gyurmázás valamiért segít ebben a folyamatban. Hogy miért, azt nem tudom, ill. nem akarok hülyeséget mondani, jobban utána kéne olvasni, de valami pszichikai oka van. Amúgy én sem szeretek gyurmázni :-), de néha muszáj, az én fiam is tudná csinálni egész nap.
nahát ezt a gyurmás dolgot még soha nem olvastam, de persze rögtön elképzeltem néhány logikai ugrással, ahogy a kakát keni szét a gyerek :-D
Megjegyzés küldése