divat szerintem

évek óta egyre jobban csodálom, hogy mik is azok az éppen divatosnak mondott ruhák (cipők), amiket előbb-utóbb fűfavirág hordani kezd.
a csípőgatya az például szerintem egy alávaló szörnyűség, egyszerűen érthetetlen marhaság. uszkve százból egy nőn áll valóban jól, és annak az egynek is nagy esélye van a vesegyullasztásra, mondd meg MÉRT JÓ? a kibuggyanó oldalhájakról meg lötyi hasakról nem is beszélve (ja, és kínai tangabugyik, szevasztok)
aztán lett ez a nadrágfelhajtósdi meg térdnaci meg bugyogónadrág, ezekben legalább van annyi praktikum, hogy nem lóg le a nadrágszárvég a földre, szóval maximum nem nézek oda, ha valakit rútít a dolog.
de végülis ki mit érez végtelenül hordhatónak, hát hordja.
igazából egy dolog tud tényleg földühíteni, éspedig az a típusú divatruha, ami már eleve olyan, mint a turkált: anyagösszetételre, színre, fazonra. ez a mai gyöngyszem, különös tekintettel az árára. a kép vissza sem adja igazán azt az alávalóságot, amit ez a cucc (és a mögötte álló filozófia) képvisel:

nagyjából csak a színösszeállítás, a rövid ujjak kontra akrilanyag, illetőleg a koncepció, miszerint ez szép, mert divatos, meg persze a vicces ár, amitől égnek állt a hajam.

ha esetleg mégis tetszene, hm-ben kapható.