válság - válság

amikor hallom - ugyan csak kicsit hagyom a beszűrődését bármiféle külvilágnak, most mi meleg fészekben élünk, van itt is elég megoldandóság - szóval idehallik a nagy gazdasági válság kezdetének szele, igyekszem a fülem mellett elengedni, mert jó strucc igyekszem lenni.
aztán a bőröm alá hatol, beledünnyög a gondolataimba, örkényiesen a fagylalt jut eszembe, csokoládé, puncs, háború.
hessegetek, hessegetek, jó strucc módjára, csakhogy nem tudok mit kezdeni, a fiam anyjaként, a férjem feleségeként, az öcsém nővéreként, a szűköléssel ott legbelül. ha valami vagyok, békeharcos, ha valami vagyok, a diplomácia végletes híve, a béke elkötelezettje, hálása.
minden percben -ha akarnám- eszembe jut: van fedél a fejem felett. (értsük ránk) van víz (meleg víz!) a csapban. van munkám. van bolt öt percre innen, ahol minden SZÜKSÉGES - kapható (!). pénzt kapok a gyereknevelésért és a pénzzel kábé azt kezdek, amit szeretnék. ég a lámpa és nem kell, ha nem akarom, pokrócot aggatni az ablak elé. arra készülhetek, milyen színei legyenek az ovinak, ahová várják a kisfiamat. azon töprenghetek, mi lenne fontos a kisfiamnak: tücsökzene-e vagy elég a halászjudit. jaj, mennyi egyszerű magátólértetődőség.
nyilván nem realitás így és ennyire, de tudod, a történelem (noha végig megúszós töritanuló voltam) súg, s az emberek nem (nagyon) változnak. a félelem (helyesebben a szorongás) irracionális, ki mondta, hogy végig racionális vagyok.
ilyenkor azért visszaveszek végül a nagy gondolkodásból, túl nehezek ezek így.