2008. október 11., szombat

evés, mint művészet

voltaképpen a csuda tudja, melyik aspektusáról akartam elsősorban írni.
arról, hogyan étkezem én, mint holtról, jót vagy semmit, ha egyáltalán. jókat főzök azért, csak ritkán.
arról lenne jó írni, milyen művészet az etetés? mármint a kisgyereketetés. hogy míg nagyon éhes, minden, de minden lemegy, a darabos, a brokkolis, a túlédes, a szőrös (speciális hazai szakkifejezés a durván rostos pl. lekvárokra, házi specialistámtól), a báááááármi.
de azért az étel (második) felétől végül mindig kiderül az igazság, ha darabos, ha brokkolis, ha túlédes, vagy szőrös, és végülis ez az aspektus az érdekes, mit teszünk, mit teszek én akkor.
olyankor általában a cirkusz veszi kezdetét. egyensúlyozok a tálkával, kanálon lévő étellel, morzsákat katonázok (katonákat morzsázok, így pontos), kisállatszelidítő vagyok (mivel arra sok a kis gumiállat rendszerint), nagy gergőszelidítő is vagyok (különös tekintettel a ferde pillantásra is eltörő mécsesek/hisztikék okán létrejövő anomáliákra), zene- ('van máááásííík!') és általános bohóc is vagyok, mindent a mélyen tisztelt publikumért.
ennek hangulatát foglalja (számomra) össze az alábbi zsánerkép: állatok (látszólag) a kés alatt címmel.


a zsánerképen továbbá látható az is, mely kettő állatot nevezte egy kósza nagymama BÉKÁnak. a nagymamák általában azért nem gumiállatkaexpertek.
igaz az is, hogy az ember rémálmaiban sem kedves arcú, bambiszemű alligátorok szoktak résztvenni.

4 megjegyzés:

Ági írta...

De a baloldali tényleg béka, nem? :)

andalgo írta...

:) tehát a kép előterében balról jobbra: kés - béka - krokodil.
félelmetes társaság.

Ági írta...

Nem baj, az a fő, hogy a háttérben az idomár egy tündér. :)))

andalgo írta...

:) az, az.