ma második estéje, hogy fürdés közben valami éktelenül nagyot sír. nem hiszti, nem nyafi - keserves sírás-
tulajdonképpen ez a poszt rólam (meg az apájáról) szól, igazából ilyen az igazi nehéz szülőség, amikor állsz / guggolsz előtte, a néma (technikailag néma, nem hangilag) szülötted előtt, a világot elhoznád neki minden nap, és ő csak mutogat (vagy még azt se), és csak sír, sír keservesen, pirosodik a feje, mert van egy valami baja, és arra lapátolódik, hogy ezt még anya sem érti.
nem tudtam / tudok rájönni, mi van, és ez annyira bánt (nem csak lelkileg, de objektíven is, merthogy mi ez)
természetesen azért benne van egy adag megadás / düh is, hogy NYILVÁN a négynapos hülyéskedés első estéjén kezdődnek az ilyenek, nyilván ezt is minden szülő megéli.
holnapra pedig nem kívánom itt látni ezt a keservet, de nem ám!
tulajdonképpen ez a poszt rólam (meg az apájáról) szól, igazából ilyen az igazi nehéz szülőség, amikor állsz / guggolsz előtte, a néma (technikailag néma, nem hangilag) szülötted előtt, a világot elhoznád neki minden nap, és ő csak mutogat (vagy még azt se), és csak sír, sír keservesen, pirosodik a feje, mert van egy valami baja, és arra lapátolódik, hogy ezt még anya sem érti.
nem tudtam / tudok rájönni, mi van, és ez annyira bánt (nem csak lelkileg, de objektíven is, merthogy mi ez)
természetesen azért benne van egy adag megadás / düh is, hogy NYILVÁN a négynapos hülyéskedés első estéjén kezdődnek az ilyenek, nyilván ezt is minden szülő megéli.
holnapra pedig nem kívánom itt látni ezt a keservet, de nem ám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése