tegnap uncsitesóméknál jártunk. az uncsitesómék a gazdag életformát űzik, érdekes megfigyelni. hazafelé azon töprengtünk, ez most jó-e, tetszene-e nagyon nekünk, és végül megelégedéssel (én) nyugtáztuk, nyilván volna egy-két javítanivaló a jelenlegi létezésünkön, valahogy nem hiányzik az a stressz, amivel az a másik jár.
az a kis unokaöcs meg jó helyes, és annyira kíváncsivá tett, vajon gergő pont egy év múlva milyen lesz, merthogy most egy tünemény. igaz, midőn először közel jött a kisfiú (kiről köztudott, hogy verekedett már össze más gyerekekkel, de nem jellemzően verekedős és az adott pillanatban kifejezetten barátkozni próbált), megkapta a klasszikussá vált gergő-féle taslik egyikét a pocakjára, melytől (rám) nézett kétségbeesve (én rá), miközben sűrűn bocsánatot kértem, viszont akinek gergő következő alkalommal (messziről követelve érkezett) kérés nélkül, csak úgy magától odaadta a mecsboxot.
szerintem jövőre a tasli marad, meg a mecsbox is, hehe-
az a kis unokaöcs meg jó helyes, és annyira kíváncsivá tett, vajon gergő pont egy év múlva milyen lesz, merthogy most egy tünemény. igaz, midőn először közel jött a kisfiú (kiről köztudott, hogy verekedett már össze más gyerekekkel, de nem jellemzően verekedős és az adott pillanatban kifejezetten barátkozni próbált), megkapta a klasszikussá vált gergő-féle taslik egyikét a pocakjára, melytől (rám) nézett kétségbeesve (én rá), miközben sűrűn bocsánatot kértem, viszont akinek gergő következő alkalommal (messziről követelve érkezett) kérés nélkül, csak úgy magától odaadta a mecsboxot.
szerintem jövőre a tasli marad, meg a mecsbox is, hehe-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése