mer ide is elért jjl jóvoltából a gyűrűző játék, hogy miazamit nemtuccrólam (huhúú!)
pár publikus eszembe jutott
1. énekeltem a zeneakadémián, nem is egyszer, olyan klassz dolgokat, mint a kodály psalmus hungaricus, meg az orff carmina burana (még most is fújom néha, de persze altul és egyedül, úgy meg azért nem hatásos), és olyan béna dolgokat is, mint a dvorak stabat mater, amit pl csak énekelni jó, de hallgatni szerintem hősies lélekre vall.
2. Londonban Islingtonban laktam, egy hónapig, egy ciprióta görög néninél, és ott gondoltam azt először, csuda dolog, hogy a világ ilyen nagy, s hogy én ott vagyok, egy pötty a földgolyón, s mindenki, aki fontos, végtelen messzeségben azt se tudja, én hol is vagyok.
3. életemben egyszer, az első santorini nyaralásomkor voltam valahol teljesen távol önmagamtól, valahol a repülőn maradtak a gondok és bajok, meg a töprengések, és ott én csak úgy voltam. igazán nagyon jót tett ez akkor.
4. szülni jó volt, ezen fölbátorodva nyilvánvalósítottam magamnak, még szívesen szülnék sokszor, nyilván teoretikusan.
5. mániákus rendszerező lennékvagyok, ezzel együtt mindaddig, míg a dolgoknak nincs meg a pontos leendő helyük / polcuk / dobozuk, éktelen káosszal vagyok muszáj magam miatt együtt élni, miután képtelen vagyok ideiglenesen, nem rendszerezett dolgokat eltenni. őrjítő lehetek.
6. az őszi napforduló szerintem egy csoda, a visszakapott egy órám hihetetlen nyugtatólag hat rám, hirtelen lelkes tevékenykedő és koránkelő leszek. (most már gyermekem gondoskodik a koránkelésről, negyed7kor pattan föl minden nap)
7. barátaim a világ sok, általában tőlem időtérben távoleső pontján éldegélnek. szívesen látogatnám meg őket sorra, kalandból, jahhaj. vagy hoznám össze őket egy ugyancsak távoli ponton.
pár publikus eszembe jutott
1. énekeltem a zeneakadémián, nem is egyszer, olyan klassz dolgokat, mint a kodály psalmus hungaricus, meg az orff carmina burana (még most is fújom néha, de persze altul és egyedül, úgy meg azért nem hatásos), és olyan béna dolgokat is, mint a dvorak stabat mater, amit pl csak énekelni jó, de hallgatni szerintem hősies lélekre vall.
2. Londonban Islingtonban laktam, egy hónapig, egy ciprióta görög néninél, és ott gondoltam azt először, csuda dolog, hogy a világ ilyen nagy, s hogy én ott vagyok, egy pötty a földgolyón, s mindenki, aki fontos, végtelen messzeségben azt se tudja, én hol is vagyok.
3. életemben egyszer, az első santorini nyaralásomkor voltam valahol teljesen távol önmagamtól, valahol a repülőn maradtak a gondok és bajok, meg a töprengések, és ott én csak úgy voltam. igazán nagyon jót tett ez akkor.
4. szülni jó volt, ezen fölbátorodva nyilvánvalósítottam magamnak, még szívesen szülnék sokszor, nyilván teoretikusan.
5. mániákus rendszerező lennékvagyok, ezzel együtt mindaddig, míg a dolgoknak nincs meg a pontos leendő helyük / polcuk / dobozuk, éktelen káosszal vagyok muszáj magam miatt együtt élni, miután képtelen vagyok ideiglenesen, nem rendszerezett dolgokat eltenni. őrjítő lehetek.
6. az őszi napforduló szerintem egy csoda, a visszakapott egy órám hihetetlen nyugtatólag hat rám, hirtelen lelkes tevékenykedő és koránkelő leszek. (most már gyermekem gondoskodik a koránkelésről, negyed7kor pattan föl minden nap)
7. barátaim a világ sok, általában tőlem időtérben távoleső pontján éldegélnek. szívesen látogatnám meg őket sorra, kalandból, jahhaj. vagy hoznám össze őket egy ugyancsak távoli ponton.
3 megjegyzés:
tényleg, nem is írtál még a szülésről, olyan régen volt már, hogy el is felejtettem, hogy nem.
:)
én sem a szülést, sem a nemírást nem felejtettem el, megírtam, de annyira esetlen lett, hogy eltettem érni.
csak szólni felejtettem el.
előkeresem a napokban, átolvasom, és meglátom, mit tehetek. :)
bocsánat.
nincs miért bocsánatot kérni, végülis ez egy olyen intim dolog, hogy megértem, ha valaki mégsem, csak eszembe jutott, hogy elfelejtődött :-)
Megjegyzés küldése