és akkor eszembe jutott, hogy ha már úgyis kint vagyunk, legyen egy kis újítás a kövecskék és kövek és levelek csuszatolása, bogyók gyűjtése, veszélyes helyek állandó kerülgetése projekteken túl: kivittem neki a labdát. nagyon örült, majd gurítottuk, dobáltuk, aztán meg meguntuk. aztán ő rájött, hogy mégsem unta meg annyira, és akkor az apjától látott mozdulatokkal vezetgette a labdát lábbal. csudajó, hogy ilyen ügyesen föltalálta magát a lasztival.2008. október 25., szombat
fociz
és akkor eszembe jutott, hogy ha már úgyis kint vagyunk, legyen egy kis újítás a kövecskék és kövek és levelek csuszatolása, bogyók gyűjtése, veszélyes helyek állandó kerülgetése projekteken túl: kivittem neki a labdát. nagyon örült, majd gurítottuk, dobáltuk, aztán meg meguntuk. aztán ő rájött, hogy mégsem unta meg annyira, és akkor az apjától látott mozdulatokkal vezetgette a labdát lábbal. csudajó, hogy ilyen ügyesen föltalálta magát a lasztival.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Van egy pont ilyen labdánk nekünk is :-).
A sírás-nemértés dühét átérzem, én is nagyon tudok szenvedni, ha nem értem, mi a baj. Remélem, nem betegség!
Megjegyzés küldése