orvososdi

már megint orvosnál jártunk, inkább elővigyázatosságból, mint orvosságért. dokinő lazán lerázott, rohant haza, egyelőre nem bírom komálni. ha volna a közelben jobb, mennénk. na mindegy.
*
a gyermek nem lázas, de bágyadt, és úgy általában kíméli a hangszálait. közben meg tündér kedves, van egy olyan mosolya, amikor kicsit előretolja az állát, miközben egy (hangos vagy néma) hööö-vel kísérve kedvesen elmosolyogja magát. no, olyankor azt gondolom, hogy jajj, ez a gyerek, ez nagyon drága. olyasmi, mint amiért a legutolsó képekből a legalsó a kedvencem lett.
*
ma -azon túl, hogy éjjel két órát aludtam- egy olyan fellélegzős nap volt, kicsi rutin, kicsi idő a lakásösszerántásra, kicsit egyébre is, mostanra meg... hümm. menne az alvás, de rögtön kaja lesz.és nem értem (nem is tudom, tetsszen-e), az első nap, hogy a 7-8as kajálás után azonnal bealszik, szó, mocc nélkül. ez most jó vagy nem. mert milyen éjszaka lesz ez így.