állandóan mozog.
négy napja még állandóbban mocorog. leginkább a kis kacsóival teper (plusz láb), kettő napja ökölbe szorítva is. szopizás közben szívmasszázs-mozdulatokat kell állandóan kivédenem, igazából annyira erős, hogy tényleg védekeznem kell. (azt már megbeszéltük az apjával, hogy akkor tán legyen orvos, mert ahhoz okosnak is kell lenni, meg sokat is keres majd, de mi igazából nem mentőorvosra gondoltunk, sokkal inkább fog- vagy nődokira...) (úgyse lesz orvos, amúgy)
saját magának is embereseket bokszol be, azért is állandóan résen kell lennem, miután egy-egy rosszkedvű pillanatában még rá is zendít, hogy most mér' kellett orrbavágnom magam.
ma meg rokonattak volt, végre rájöttek, hogy önállóan kell dönteni, rajtunk ütni, és akkor teljesen simán láthatnak minket, de főleg g-t. hoztak cumisüveget meg fehércsokit, meg játszószőnyeget, ezeknél sokkal kedvesebb volt a csúcsos sapi, amit hoztak, meg a befőttek (milyen vicceskedves már: befőtt!).
aztán jött asztalosbarátunk, mutattuk neki a mintát, milyen legyen az ebédlőpolc. nem mellesleg meg kell oldani a nagyszobai ezer könyv jólétét is, miután a friss polcon a két sor sajnos kecses ívet rajzolt a polcozatra, tehát alátámasztandó és belső sor leszedendő (nem is merek arra gondolni, vajon hova rakandók...)
aztán jól lecsaptam három zoknikára a licitálóoldalon, hehheheee, egész pofás dolgokat válogattam össze amúgy, hajt a vadászösztön, ami úgy a valóságban sosem hajtana, élőre én soha, de az a sok cucc, na az klassz.
most pedig kis lapozgatás, aztán irány surány (szunya, miután tegnap éjjel félháromig vártam a mütyürre, hogy éheződjön, majd elszúrtam a csendesgyors etetést, így én ötre kerültem ágyba)
jócak.
négy napja még állandóbban mocorog. leginkább a kis kacsóival teper (plusz láb), kettő napja ökölbe szorítva is. szopizás közben szívmasszázs-mozdulatokat kell állandóan kivédenem, igazából annyira erős, hogy tényleg védekeznem kell. (azt már megbeszéltük az apjával, hogy akkor tán legyen orvos, mert ahhoz okosnak is kell lenni, meg sokat is keres majd, de mi igazából nem mentőorvosra gondoltunk, sokkal inkább fog- vagy nődokira...) (úgyse lesz orvos, amúgy)
saját magának is embereseket bokszol be, azért is állandóan résen kell lennem, miután egy-egy rosszkedvű pillanatában még rá is zendít, hogy most mér' kellett orrbavágnom magam.
ma meg rokonattak volt, végre rájöttek, hogy önállóan kell dönteni, rajtunk ütni, és akkor teljesen simán láthatnak minket, de főleg g-t. hoztak cumisüveget meg fehércsokit, meg játszószőnyeget, ezeknél sokkal kedvesebb volt a csúcsos sapi, amit hoztak, meg a befőttek (milyen vicceskedves már: befőtt!).
aztán jött asztalosbarátunk, mutattuk neki a mintát, milyen legyen az ebédlőpolc. nem mellesleg meg kell oldani a nagyszobai ezer könyv jólétét is, miután a friss polcon a két sor sajnos kecses ívet rajzolt a polcozatra, tehát alátámasztandó és belső sor leszedendő (nem is merek arra gondolni, vajon hova rakandók...)
aztán jól lecsaptam három zoknikára a licitálóoldalon, hehheheee, egész pofás dolgokat válogattam össze amúgy, hajt a vadászösztön, ami úgy a valóságban sosem hajtana, élőre én soha, de az a sok cucc, na az klassz.
most pedig kis lapozgatás, aztán irány surány (szunya, miután tegnap éjjel félháromig vártam a mütyürre, hogy éheződjön, majd elszúrtam a csendesgyors etetést, így én ötre kerültem ágyba)
jócak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése