úgy tűnik nekem is, mintha egy örök forgásban lennék, ugyanaz, meg ugyanaz, meg megint meg megint, meg csak arról bírok írni-gondolkodni, mennyit aludtam, ilyenek.
aztán, ha visszanézek, pl megírtam m-éknek a levelük piszkozatának 90 százalékát, ami egy hatalmas lépés a nekik küldendő (már három hónapja kész) csomagot illetően.
ezen kívül a nyakára léptem a szekrényelnemvivő, de mostmáraztánazonnal párnak, elvileg holnap jönnek.
sőt, azt is kinyertem a rendszerből, hogy elvileg 12-én (mért pont akkor) elküldték már postán a tgyásomat, ajánlom is nekik, mert utálok a tartalékdobozból élni. (jó, az összegét még mindig nem tudom, ami még nem kicsit neuralgikus pont)
nem utolsó sorban anyukámtól sikerült egy plusz kölcsönvapét (szúnyogirtó lapkához készülék) szereznem, miután sokadik éjjel óta szúnyogok incselkednek velem (marnak szét) szoptatás közben, így ma ezt nem tették. ó, az a drága nagy meleg, egy fia szúnyog nem sok, annyi sem volt, most meg, hogy ősz, szél, satöbbi, hát hemzsegnek.
és ma aludtam (jó, a kanapén, a gyerek melletti 15 centibe gyűrve, de MÉGIS) három órát egyfolytában, előtte meg egy felet, ezzel az előző éjjelek minden rekordját megszorozva kettővel, és még most is megyek (igaz teljesen éber vagyok...), és én ébresztettem 6 óra alvás után (igaz, ma összesen 2*10+1*45 p volt az alvásideje, nem stimmelt a gyermek), hogy ideje egy kis kajának. de rég volt ilyen, de rég.