áhh, nincsen itt idő holmi irkálásra.
pedig leírnám, hogy mennyire és mért nincs idő.m.
rengeteget szopizik, közben 'fejlődési ugrás' címen a kakilási dolgok (és egyben a hastekerési dolgok) kerültek előtérbe. szóval rengetget vigyorog, egy-két hőőő van, meg rengeteget nyafizik, amit csak kézben hajlandó lejjebb adni. príma. a téma a popsikenőcs-kategória.
aztán rendrakás sokadik felvonásaként az eltávolított szekrény helyére átrámoltam (kicsit tuk, de inkább tam) a kettő lompolcot, most jön a neheze: időt (és energiát) találni az alapos szelektálásra - ehh.
aztán holnap jön az asztalosbarátunk, a polcozatot terjesztendő a lakásunkban, éppen az ebédlő(neknevezett átjárólyuk) felé. ezt pölö megterveztem tegnap este, volt rá alkalmam, csoda, de jó is lesz.
emellett hirtelen felindulásból felregisztráltam a vaterára (a rugik nem hajlandók együtt nőni a gyerekkel, aki most elmúlt 5 kiló, nincs hurka, csak toka és helyes pofi, és 62 centis is), és jól odalicitáltam, én balga, most meg figyelhetem, mi lesz, bénabéla vagyok, nem lopom a napot. nem mellesleg csak éjjel 'volt rá időm', vagyishogy megintcsak kétszer 1 órát aludtam, ami tesók között is csupán kettő, vagyik ajjaj, de kevés. kezd összetapadni állva a szemem, ha nem vertikálisan, hát horizontálisan csukódik össze.
meg anyukámmal sétáltattun tegnap is meg ma is, tegnap majdnem összevesztünk, hogy mér ad nekem meleg-fűtés-estébé témában tanácsokat, de aztán túllendültünk, mert az anyukám egy jófej.
g pedig ma a védőnénire (fiatal leány az új seprő) öt teljes percen át vigyorgott, a kis szoknyapecér, mondjuk helyes is volt a néni, aztán utána 20 percig velőtrázóan üvöltött nekem, ki a pelusba szorult nyakigkakit törölgettem le róla meg mindenről.
hálás dolog a szülősors, nemdebár.
pedig leírnám, hogy mennyire és mért nincs idő.m.
rengeteget szopizik, közben 'fejlődési ugrás' címen a kakilási dolgok (és egyben a hastekerési dolgok) kerültek előtérbe. szóval rengetget vigyorog, egy-két hőőő van, meg rengeteget nyafizik, amit csak kézben hajlandó lejjebb adni. príma. a téma a popsikenőcs-kategória.
aztán rendrakás sokadik felvonásaként az eltávolított szekrény helyére átrámoltam (kicsit tuk, de inkább tam) a kettő lompolcot, most jön a neheze: időt (és energiát) találni az alapos szelektálásra - ehh.
aztán holnap jön az asztalosbarátunk, a polcozatot terjesztendő a lakásunkban, éppen az ebédlő(neknevezett átjárólyuk) felé. ezt pölö megterveztem tegnap este, volt rá alkalmam, csoda, de jó is lesz.
emellett hirtelen felindulásból felregisztráltam a vaterára (a rugik nem hajlandók együtt nőni a gyerekkel, aki most elmúlt 5 kiló, nincs hurka, csak toka és helyes pofi, és 62 centis is), és jól odalicitáltam, én balga, most meg figyelhetem, mi lesz, bénabéla vagyok, nem lopom a napot. nem mellesleg csak éjjel 'volt rá időm', vagyishogy megintcsak kétszer 1 órát aludtam, ami tesók között is csupán kettő, vagyik ajjaj, de kevés. kezd összetapadni állva a szemem, ha nem vertikálisan, hát horizontálisan csukódik össze.
meg anyukámmal sétáltattun tegnap is meg ma is, tegnap majdnem összevesztünk, hogy mér ad nekem meleg-fűtés-estébé témában tanácsokat, de aztán túllendültünk, mert az anyukám egy jófej.
g pedig ma a védőnénire (fiatal leány az új seprő) öt teljes percen át vigyorgott, a kis szoknyapecér, mondjuk helyes is volt a néni, aztán utána 20 percig velőtrázóan üvöltött nekem, ki a pelusba szorult nyakigkakit törölgettem le róla meg mindenről.
hálás dolog a szülősors, nemdebár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése