valami olyasmi, ahogyan elmennek mellettem a dolgok, emberek.
gondolom, mások is így vannak ezzel, vagy nem.
egyik sem jó nekem. sem nem vigasztal.
és egyébként munkarohanás van, koncentrált napok többnyire, inog alattam naponta a talaj rendesen, állandóan kevésnek érzem magam.
egyébként még az van, hogy a maga kiscsoportos módján az egyik ovistárs b@szogatja g-t, lassan negyedszer szóltam az óvónéniknek, szerintem most még kinek szóljak. anyukájának? milyen az, hogy hazajövök, és az esti nyugodjunk-le együtt helyett egy frusztrált és egyik pillanatról a másikra bőgő vagy éppen öklöző gyereket kell kezelnem. egy keresztény oviban egy keresztény család gyereke miatt. g egy kisnyúl, honnan tudjam megtanítani neki, mit tegyen, ha egyszer hátulról verik fejbe. (konkrétan ma ez történt)
ja, nem mondtam, hogy a hátulról fejbeverést mi, a szülei sem tudjuk kezelni. sem a hát akkor inkább védd meg magad-szituációkat.
4 megjegyzés:
sajnálom, hogy ilyen nehéz.
szerintem nem ártana kicsit határozottabban odaszólni az óvónéninek. habár sajnos s.k. tapasztalat, hogy hiába van 3 felnőtt a 25 kiscsoportosra, akkor is mindig történik valami, amit nem lát senki.
milyen módszerekkel fegyelmeznek / büntetnek egyébként az óvónénik? nálunk ha valakit ilyesmin kapunk, akkor nagy lelkifröccs, és ha többedszer és szándékosan, akkor bizony ülhet fél délután a padon játszótér helyett.
ne legyen igazam, de ezek a szisztematikusan agresszív (nemcsak olykor-olykor) kisdisznók általában azok, akiket otthon ütnek, vagy le se szarnak, bent vannak az oviban 10 órát minden nap és épphogy felismerik az anyukájukat. akkor meg tökmindegy, hogy másik anyuka vagy óvónéni mit kér vagy szól be, egyik fülén be, másikon ki.
Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Nekem szerencsém van, Csongor nem hagyja magát, egyébként pedig kerüli a verekedős gyerekeket (először visszaüt, aztán nem játszik velük/a közelükben többet). Ha az óvó nénik a szólás ellenére sem tesznek semmit, esetleg érdemes megpróbálni a szülőket, de nem biztos, hogy hatni fog a dolog.
Amit elfelejtettem, az még az lenne, hogy némelyik gyereket még hat-hétévesen is trenírozni kell arra, hogy ha valami történik, és senki nem látta, akkor szóljon. Nem tudom a mostani trendeket ott, itt soha nem volt kínos dolog az árulkodás, legalább ez nem probléma. Nálunk mostmár a legtöbben szólnak akkor is, ha valaki más piszkálódik vagy verekszik, és tudják, hogy ez így van rendjén. A kollégám nem is értette, amikor megkérdeztem, hogy bántják vagy csúfolják-e esetleg (úgy hogy én nem értem éppen) azt, aki "árulkodik".
Még így is van olyan, akit megütnek, vagy elesik, vagy akármi baja van, nem szól, csak hazamegy, és másnap jön egy hisztérikus szülő ötforintosnyi halvány lila véraláfutással vagy három szúnyogcsípéssel, vagy azzal, hogy X elvette a ceruzáit, hogy már megint mivan, én miért nem tudok róluk. Sajnos nem látunk mindent, ha a gyerek nem szól, hogyan kéne tudnom?
Esetleg nem árt utánaszaglászni, hogy a gyerek tud-e segítséget kérni, ha bántják, illetve hogy ezt az óvónők segítik-e, vagy esetleg gúnyolódás tárgya lesz általuk vagy a többiek által, aki "árulkodik". Simán lehet, hogy történt valami, ami miatt nem mer segítséget kérni sem, és ezt most kell elkapni.
Remélem, van ebben valami olyan, ami segít, elég sokmindent lát az ember a másik oldalon.
köszönöm a biztatásokat.
a dolog olyan, hogy intenzíven tanuljuk a dolgokat: mi a szülősködést, g a szólást (igazából olyan kisnyúl, hogy szinte csak nekem mesél el dolgokat mélyen és alaposan), az ovi meg a pajdagógiát.
most pl az lett a fenti helyzet folyománya, hogy elbeszélgettek a másik gyerek anyukájával, szerintem hasonlóan kedvesen és józanul, mint velünk, vagy bárki mással. aztán tegnap este azzal fogadott a család, hogy képzeljem, g-t megölelte az a kisfiú (később g hozzátette, hogy a fejem is megsimogatta. majd ma reggel azt, hogy "a barátom") szóval most a másik végletből kellett a földre "rántani" szegény gyerekem, ráadásul ma nem engedte oda játszani a másik gyerek...)
egy szó mint száz, az élet zajlik.
g még nem tanulta meg az önmenedzselést, és mi még mindig azon tanakodunk, melyik "értéket" volna értékesebb nevelni -ha lehet egyáltalán nevelni az ilyet mássá, mint ami.
ilyesmi.
Megjegyzés küldése