meggyőződésem, hogy előre ment csupán, hogy van helye ott, hogy jól használta, amit rábíztak.
egyszer régen ezt írta: "A professzor megfogta a vállam: "Ami most jön, az embertpróbálóbb lesz." Körülnéztem és láttam, hogy a kórházban más is viseli. Ki hisztizve, ki rossz kedvvel, ki nevetve. Hát én ezekhez csapódtam. A nevetőkhöz."
tanultam a hűségéből, a szeretetéből, fölnéztem rá a kitartása okán. veszteség a távozása így is, ilyen távolról.
kellene még sok idő...
egyszer régen ezt írta: "A professzor megfogta a vállam: "Ami most jön, az embertpróbálóbb lesz." Körülnéztem és láttam, hogy a kórházban más is viseli. Ki hisztizve, ki rossz kedvvel, ki nevetve. Hát én ezekhez csapódtam. A nevetőkhöz."
tanultam a hűségéből, a szeretetéből, fölnéztem rá a kitartása okán. veszteség a távozása így is, ilyen távolról.
kellene még sok idő...
3 megjegyzés:
Csak az a baj, hogy _születni_ kell arra, hogy az ember abban a helyzetben a nevetőkhöz tudjon csapódni.
hm. még nem tudom, egyet értek-e, ha érted, amit gondolok.
te jól vagy?
Értem én, persze.
Kösz, még mindig várakozó állásponton vagyok. :(
Megjegyzés küldése