a drága figyelmezőknek mondom.
szóval az van, hogy ezt a munkát eléggé kedvelem. ha van energiám rá, egyenesen motivál. orbitális mennyiségű sejtésem is van róla, ezzel együtt kifejezetten nehéz jól (eredményesen) csinálni.
komplex rendszer, stratégiai gondolkodásban helyezhető csak el, és mint ilyen, legalább négy embertől függ, plusz a körülményektől (nem barkochbázom, csak megérvelem, amit mondandó vagyok).
ahogy a változások zajlanak, plusz hogy nem vagyok minden nap jelen (hitted volna, hogy a mindennapos jelenlét is mennyit számít?), egyszerűen hétről-hétre emlékeztetnem kell mindenkit, hogy én az vagyok, aki, és maradok is az, nem fogadom el, ha mást gondolnak.
nem különben van ez az aláfölérendeltség, ami folyamatosan változik, egy őrület.
a pozícionálás pedig (nevezzük játszmázásnak, vagy helyezkedének) engem halálosan kimerít, munka helyett ezzel töltök sok drága órát, csorog kifelé a kezemből az a minimális maximum, amin egyébként én működöm. a bizonytalanságot pedig emellé téve: alkatilag képtelen vagyok elviselni rövid távon is.
ezt a feszültséget olvashatjátok itt manapság, lassan öt hónapja nem jutok dűlőre.
meg kellene oldanom a munkaköreim, meg a helyettem dilettáns (finoman fogalmaztam azt, hogy idióta) módon fölvett/bevett emberek és szokások kérdését, komplex rendszerbe vonva mindezt a saját vágyaimmal (mit akarok/tudok megcsinálni, hogyan hasson ez a gyerekemre, vagy épp ránk, illetőleg mi legyen a tesódologgal.)
lényegesen világosabb, egyszerűbb, és iszonyú kényelmes volna csak itthon lennem, esetleg bedolgozgatnom néhanapján, ha nagyon muszáj, de ez már most nagyjából az állásom teljes kiszaladását eredményezné a közeljövőre nézve, ami mind anyagilag, mind önérzetileg padlóra csapna.
hihetetlen világban élünk, ahol semmi és senki nem evidencia, egymás taposása, kíméletlen alátolása folyik, ebből most én több kanállal kaptam, mint amire számítottam. speciális helyzetben voltam amúgy korábban, kivételezetten jókor jó helyen, talán ez most a ló másik oldala.
viszont mind a munkakörülmények (munkaidő rugalmassága, mind a gyerekbarátság, mind a viszonylagos jóviszonyok), mind az egyéni törekvéseim (egyelőre!) azt mutatják, maradok, és kíváncsisággal vegyes összeszorított foggal figyelem és próbálom irányítani az eseményeket.
a feszültségét a dolgoknak pl ott próbálom oldani, hogy az itthondolgozást (zsigerileg is már) negálom, hátha ezzel egy kis teret nyerek. ezt az elmúlt hónapokban (szezon) nem tehettem meg - kimerítő volt. ráadásul egy éve nem mentem szabira, ez is várat magára hamarosan.
hát így vagyok ezzel, csak hogy ne legyen minden tejfel fenékig.
sajnálom, ha ez a nyünnyögés uralkodik itt, kevés a külfelület, ahová máshová le tudnám csapatni/transzformálni* az indulataim. tulajdonképpen ezért is írok ritkásan, mert ilyet minek, más meg most kevés van.
(*láblógatásokról álmodozom, egésznapos olvasás-alvás szeánszokról, a családommal való lógásról, vagy épp romantikus filmek fejembe töltéséről, nyelvtanfolyamról, és baráti összeröffenésekről még. ilyenekbe transzformálnám magam, ha.)
mondjuk az együttlógás megvolt ma, jó is volt.
szóval az van, hogy ezt a munkát eléggé kedvelem. ha van energiám rá, egyenesen motivál. orbitális mennyiségű sejtésem is van róla, ezzel együtt kifejezetten nehéz jól (eredményesen) csinálni.
komplex rendszer, stratégiai gondolkodásban helyezhető csak el, és mint ilyen, legalább négy embertől függ, plusz a körülményektől (nem barkochbázom, csak megérvelem, amit mondandó vagyok).
ahogy a változások zajlanak, plusz hogy nem vagyok minden nap jelen (hitted volna, hogy a mindennapos jelenlét is mennyit számít?), egyszerűen hétről-hétre emlékeztetnem kell mindenkit, hogy én az vagyok, aki, és maradok is az, nem fogadom el, ha mást gondolnak.
nem különben van ez az aláfölérendeltség, ami folyamatosan változik, egy őrület.
a pozícionálás pedig (nevezzük játszmázásnak, vagy helyezkedének) engem halálosan kimerít, munka helyett ezzel töltök sok drága órát, csorog kifelé a kezemből az a minimális maximum, amin egyébként én működöm. a bizonytalanságot pedig emellé téve: alkatilag képtelen vagyok elviselni rövid távon is.
ezt a feszültséget olvashatjátok itt manapság, lassan öt hónapja nem jutok dűlőre.
meg kellene oldanom a munkaköreim, meg a helyettem dilettáns (finoman fogalmaztam azt, hogy idióta) módon fölvett/bevett emberek és szokások kérdését, komplex rendszerbe vonva mindezt a saját vágyaimmal (mit akarok/tudok megcsinálni, hogyan hasson ez a gyerekemre, vagy épp ránk, illetőleg mi legyen a tesódologgal.)
lényegesen világosabb, egyszerűbb, és iszonyú kényelmes volna csak itthon lennem, esetleg bedolgozgatnom néhanapján, ha nagyon muszáj, de ez már most nagyjából az állásom teljes kiszaladását eredményezné a közeljövőre nézve, ami mind anyagilag, mind önérzetileg padlóra csapna.
hihetetlen világban élünk, ahol semmi és senki nem evidencia, egymás taposása, kíméletlen alátolása folyik, ebből most én több kanállal kaptam, mint amire számítottam. speciális helyzetben voltam amúgy korábban, kivételezetten jókor jó helyen, talán ez most a ló másik oldala.
viszont mind a munkakörülmények (munkaidő rugalmassága, mind a gyerekbarátság, mind a viszonylagos jóviszonyok), mind az egyéni törekvéseim (egyelőre!) azt mutatják, maradok, és kíváncsisággal vegyes összeszorított foggal figyelem és próbálom irányítani az eseményeket.
a feszültségét a dolgoknak pl ott próbálom oldani, hogy az itthondolgozást (zsigerileg is már) negálom, hátha ezzel egy kis teret nyerek. ezt az elmúlt hónapokban (szezon) nem tehettem meg - kimerítő volt. ráadásul egy éve nem mentem szabira, ez is várat magára hamarosan.
hát így vagyok ezzel, csak hogy ne legyen minden tejfel fenékig.
sajnálom, ha ez a nyünnyögés uralkodik itt, kevés a külfelület, ahová máshová le tudnám csapatni/transzformálni* az indulataim. tulajdonképpen ezért is írok ritkásan, mert ilyet minek, más meg most kevés van.
(*láblógatásokról álmodozom, egésznapos olvasás-alvás szeánszokról, a családommal való lógásról, vagy épp romantikus filmek fejembe töltéséről, nyelvtanfolyamról, és baráti összeröffenésekről még. ilyenekbe transzformálnám magam, ha.)
mondjuk az együttlógás megvolt ma, jó is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése