este, fürdés (jelenleg nevezzük gyerekáztatásnak habban), szárazon, pucéron szalad a hálóba, rohanvást ugrik (sikoltozás, mert jövök) az ágyunkba, takaróba bújik, nagyon csibész vigyor.
odavetem magam én is, dumcsi van. olyan, hogy mondjam el, mit csinál a vonat. vagy hogy mi volt velünk ma. vagy hogy miért világít a lámpa. vagy hogy mit dolgozom. és apa? és, és.
ma (a libikókanap után nem kifejezetten váratlanul) vallomás volt.
odavetem magam, megpuszilom. szemembe néz, körbesimogatja az arcom, átszellemült pofival, majd nekem veti a fejét, és mondja: "nagyon szeretlek, anya."
(érzem, a szavakat most formálta, ez nem olyan kismajommondat, csak a mondás kedvéért. ránézek, persze, megdobbant a szívem, jó is, nagyon, de most úgy látom, ahogyan ritkán: külön van ő tőlem, már nem én vagyok ő, kicsi, de saját entitás, egy ember, aki szeret.)
fúha.
odavetem magam én is, dumcsi van. olyan, hogy mondjam el, mit csinál a vonat. vagy hogy mi volt velünk ma. vagy hogy miért világít a lámpa. vagy hogy mit dolgozom. és apa? és, és.
ma (a libikókanap után nem kifejezetten váratlanul) vallomás volt.
odavetem magam, megpuszilom. szemembe néz, körbesimogatja az arcom, átszellemült pofival, majd nekem veti a fejét, és mondja: "nagyon szeretlek, anya."
(érzem, a szavakat most formálta, ez nem olyan kismajommondat, csak a mondás kedvéért. ránézek, persze, megdobbant a szívem, jó is, nagyon, de most úgy látom, ahogyan ritkán: külön van ő tőlem, már nem én vagyok ő, kicsi, de saját entitás, egy ember, aki szeret.)
fúha.
2 megjegyzés:
fúha bizony.
:)
Megjegyzés küldése