azt (is) szeretem benne, hogy amennyiben aprólékosan meg odafigyelve magyarázok neki, tulajdonképpen mindent megért.
az is rendkívül érdekes élmény, ahogyan kiderülnek a rejtélyes dolgok, mint pl a szerdai hazajövetelünkkor lelkesülten mesélték anyósomék, g milyen nagyon nevetett egy váratlanul föltett szemüvegen. nekem ez olyan fura volt, nagyon nem láttam még ilyet tőle.
ma pedig kiderült, igazából nem nevetett, csak úgy nézett ki. amikor váratlanul bekapcsoltam a mixert a zöldbab miatt,* pontosan azt hozta, amit meséltek. elrohant (ijedtében), ajtóból vissza-visszalépegetett, és először teli szájjal nevetni hallottam, de közben -akkor néztem csak rá, olyan fura volt a hangja- sírós volt a szeme, és lefelé görbült a szája. fuhh, ez a kölök, mindig meg bír lepni.
ebédnél aztán visszakérdeztem, teli pocakkal minden lelkizésre több a válasz, igen, mondta, megijedt. és attól a szemüvegtől is. egy édes. nagyfiam.
mondjuk a mostani napok arra is fényt derítettek, mire volt jó a harmincévnyi ücsörgés pályaudvarokon vonatra várva. jelenleg minden nap sokszor a vonatot mesélem, hogy "mit mond". ebben benne foglaltatik a déli pályaudvar, a hangosbemondó, a kalauz, a martonvásár és nagykanizsa, a megyagőzös, a második vágányon vonat halad át (ez a kedvenc rész), a múltkori motorvonatvezető dudálása g-nek, a zárt ajtókkal közlekedik, és egyebek. sosem tudtam, hogy ennyit is tudok akár a vonatokról.
*ez a zöldbabos is adalék amúgy a mindennapokhoz. ízében szereti, állagában utálja a zöld és mindenféle babot. ennélfogva papisítok megint minden megevendőt**, ezt döntöttem el, mert a kukorica-répa-krumpli hármas egy kicsit szegényesnek tűnik, na.
** ide pedig végre betoldhatom a statisztikai adatot, miszerint 18 fog. (!)
az is rendkívül érdekes élmény, ahogyan kiderülnek a rejtélyes dolgok, mint pl a szerdai hazajövetelünkkor lelkesülten mesélték anyósomék, g milyen nagyon nevetett egy váratlanul föltett szemüvegen. nekem ez olyan fura volt, nagyon nem láttam még ilyet tőle.
ma pedig kiderült, igazából nem nevetett, csak úgy nézett ki. amikor váratlanul bekapcsoltam a mixert a zöldbab miatt,* pontosan azt hozta, amit meséltek. elrohant (ijedtében), ajtóból vissza-visszalépegetett, és először teli szájjal nevetni hallottam, de közben -akkor néztem csak rá, olyan fura volt a hangja- sírós volt a szeme, és lefelé görbült a szája. fuhh, ez a kölök, mindig meg bír lepni.
ebédnél aztán visszakérdeztem, teli pocakkal minden lelkizésre több a válasz, igen, mondta, megijedt. és attól a szemüvegtől is. egy édes. nagyfiam.
mondjuk a mostani napok arra is fényt derítettek, mire volt jó a harmincévnyi ücsörgés pályaudvarokon vonatra várva. jelenleg minden nap sokszor a vonatot mesélem, hogy "mit mond". ebben benne foglaltatik a déli pályaudvar, a hangosbemondó, a kalauz, a martonvásár és nagykanizsa, a megyagőzös, a második vágányon vonat halad át (ez a kedvenc rész), a múltkori motorvonatvezető dudálása g-nek, a zárt ajtókkal közlekedik, és egyebek. sosem tudtam, hogy ennyit is tudok akár a vonatokról.
*ez a zöldbabos is adalék amúgy a mindennapokhoz. ízében szereti, állagában utálja a zöld és mindenféle babot. ennélfogva papisítok megint minden megevendőt**, ezt döntöttem el, mert a kukorica-répa-krumpli hármas egy kicsit szegényesnek tűnik, na.
** ide pedig végre betoldhatom a statisztikai adatot, miszerint 18 fog. (!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése