ma elúsztattam a napot, ami végülis mindegy már.
de először (és nagyon remélem, utoljára) fordult elő velünk, hogy g ordított.
mit mondjak, vicces élmény volt.
végiggázoltunk a csudateszkón, mellettünk egyszerű nép egyszerű tagjai, ahogyan a látványosan influenzás gyerekkel grasszáltak (takony, helló, ebben a hónapban még nem voltál). nagybevásárlás egészen csodásan sikerült is, majd mentünk az ürespénztárakhoz. én kezdek kipakolni, g pedig egyszercsak üvölteni, hogy "néni, megy! néni, kipakol! deedő nem kipakol" és "nem, nem kell tea, néni számol" és "néni, megy!!!". (?)
én meg először csak szóltam, hogy g, halkabban, g, most mi a gond, mondjad, mit szeretnél, amire gyakorlatilag semmi válasz nem jött, kis csönd után újra üvölteni kezdett (az én TÉNYLEG tündibündi, szégyenlős kis gyerekem! háhh), én meg csak pirultam, a pakolás közben is csak törtem a fejem, mi lehet a gond, vagy mit tehetné, hogy mindenki nyertesen jöjjön ki a helyzetből.
és csak csitítottam, és közben a villámkezű nő után megint pakoltam kapkodva, és aztán muszáj volt röhögnöm.
fizettem, eljöttünk onnan, néztem a gyerekem szemét, látszott, hogy eléggé fáradt. ez volt az egyik, amit értettem ebből. meg azért a néni nekem sem volt halál szimpatikus, de mit akarok egy hat órája pénztározó illetőtől. így hát megsimogattam a gyerkőt, mondtam, hogy már haza megyünk, kérdeztem, mi volt a gond, nem tudta elmondani, és azért szépen röviden és szabatosan elmondtam neki, hogy nem kiabálunk nénikre a boltban, akármi is van. érdekes volt, hogy értette.
áááh.
de először (és nagyon remélem, utoljára) fordult elő velünk, hogy g ordított.
mit mondjak, vicces élmény volt.
végiggázoltunk a csudateszkón, mellettünk egyszerű nép egyszerű tagjai, ahogyan a látványosan influenzás gyerekkel grasszáltak (takony, helló, ebben a hónapban még nem voltál). nagybevásárlás egészen csodásan sikerült is, majd mentünk az ürespénztárakhoz. én kezdek kipakolni, g pedig egyszercsak üvölteni, hogy "néni, megy! néni, kipakol! deedő nem kipakol" és "nem, nem kell tea, néni számol" és "néni, megy!!!". (?)
én meg először csak szóltam, hogy g, halkabban, g, most mi a gond, mondjad, mit szeretnél, amire gyakorlatilag semmi válasz nem jött, kis csönd után újra üvölteni kezdett (az én TÉNYLEG tündibündi, szégyenlős kis gyerekem! háhh), én meg csak pirultam, a pakolás közben is csak törtem a fejem, mi lehet a gond, vagy mit tehetné, hogy mindenki nyertesen jöjjön ki a helyzetből.
és csak csitítottam, és közben a villámkezű nő után megint pakoltam kapkodva, és aztán muszáj volt röhögnöm.
fizettem, eljöttünk onnan, néztem a gyerekem szemét, látszott, hogy eléggé fáradt. ez volt az egyik, amit értettem ebből. meg azért a néni nekem sem volt halál szimpatikus, de mit akarok egy hat órája pénztározó illetőtől. így hát megsimogattam a gyerkőt, mondtam, hogy már haza megyünk, kérdeztem, mi volt a gond, nem tudta elmondani, és azért szépen röviden és szabatosan elmondtam neki, hogy nem kiabálunk nénikre a boltban, akármi is van. érdekes volt, hogy értette.
áááh.
4 megjegyzés:
Anyááám! :))) de tényleg, mi lehetett ez, vajon csak sürgetni akarta a nénit, vagy mi???
Ha nem vigyáztok, még majd a teszkó pénztároshajcsár állást ajánl neki. :))))
hm. mostanában rájött, hogy tud simán kiabálni is, próbálgatja a hangját.
emellett általában addig ordít, amíg az (vagy hasonló) nem történik, mint amit akar. erre pl én úgy szoktam reagálni, hogy rászólok egyszer "nekajabálj"-ügyileg, majd igyekszem leterelni a figyelmét.
hát ez most úgy a pénztárhoz pakoltomban egyszerűen nem fért bele a kapacitásba.
mondjuk meggyőződésem, hogy nincs ok nélkül ordibáló gyerek, csak olyan, akire nem figyelnek rendesen :)
a hajcsár-állás pedig jó ötlet, talonban tartjuk, ki tudja, mikor fogjuk majd ezt a kölköt dologra :D
tegyük azért azt is hozzá az utolsó előtti mondatodhoz, andalgódrága, hogy létezik az a gyerek is, aki annyira és annyit ordibál, hogy fizikai képtelenség rendesen ráfigyelni. :) mert amúgy lehet, hogy igaz és okos a teóriád, de értékítéletnek ne használd azért szerintem, főleg, ha majd lesz mégegyed, aki mondjuk pont kevésbé nyugis lesz, mint Gergő + ugye ketten lesznek és akkor a sok-sok kiabálás miatt nehogy elszomorodj majd, hogy valamit rosszul csinálsz. :))
elszomorodás ilyen miatt nem hiszem.
következő gyerek ügyében valóban nincs semmi adat, milyen lesz, ergo sum nem is gondolok rá :)
az eddigi adataim alapján írtam azt a bizonyos mondatot, nyilván a világmegváltás mondatokkal nem a tervem :))
gergőhöz mérten azonban fönntartom, hogy nem a normális viselkedés (=aggasztó tud lenni) a pénztáros nénikre ordítás tíz percig folyamatosan, sokkal inkább a kutyát ki kell ásni-kategória.
Megjegyzés küldése