a memória-ügyben bizonyítható rokonságban áll velem a kölök: ahogy én, úgy ő is lassan felejt.
tetszik ez a dolog.
és hogy őszinte legyek, inkább beszélem meg tízszer egy nap a (tegnapi) daruskocsis vagy a (z egy hónappal ezelőtti) pókos-anyaleesettes sztorikat vele, mint bármi egyebet mostanában.
jó, mondjuk szívesen kidumálnám magam valami pszichémhez értő, engem ismerővel, vajon mi is az alapbajom, meg szerinte -ismerve a körülményeket- merre van az előre, de valahogy ez eddig nem állt így össze.
háhh, már megint nyünnyögés, meg rébuszok, de még mindig ugyanaz a múltheti (munkaügyi) összeomlás, meg a darabkáim szedegetése. azon kívül _tényleg_ minden oké.
tetszik ez a dolog.
és hogy őszinte legyek, inkább beszélem meg tízszer egy nap a (tegnapi) daruskocsis vagy a (z egy hónappal ezelőtti) pókos-anyaleesettes sztorikat vele, mint bármi egyebet mostanában.
jó, mondjuk szívesen kidumálnám magam valami pszichémhez értő, engem ismerővel, vajon mi is az alapbajom, meg szerinte -ismerve a körülményeket- merre van az előre, de valahogy ez eddig nem állt így össze.
háhh, már megint nyünnyögés, meg rébuszok, de még mindig ugyanaz a múltheti (munkaügyi) összeomlás, meg a darabkáim szedegetése. azon kívül _tényleg_ minden oké.
1 megjegyzés:
ok.... :-)
Megjegyzés küldése