ááááhh. az ilyen napoktól őrülök meg.
most olyan az érzésem, mintha mondjuk a hétvége két hete lett volna, noha annyi értelmeset sem tettem azóta, mintha csak úgy pihengettem volna, meg a lábalóga lett volna.
tegnap nekifutottam a gyorsantakaríccsak, míg kiflit sütök, mialatt megy a mosás, és ha vége teregetek, aztán 11 körül kimegyünk sétálni a gyerkővel, és majd azalatt olvad a hús, de a krumpli már meg is főtt, meg a sütőtök is kész, és akkor lesz ravaszpüré tökötutáló gyerekeknek meg husi, és akkor
akkor
csak annyi jött közbe, hogy kinyitottam a hetek óta amúgy is gyanús ágyneműtartót, hogy na akkor csak kiposzívózom a port, erre PERSZE MEGTALÁLTAM a rég sejtett ruhamolymaradékot (kettő levedlett páncél, anyátok hogy van), és akkor lett ebből a szépen tervezett délelőttből egy csuda kis rémálom,
kifejezetten zsigerelő munka tollpaplanokat ésatöbbit egyesével alaposan kiporolni, azt azért elmondhatom. tehát g nagypapázott, míg én nagygályáztam.
ésatöbbi, ésatöbbi.
*
a mai napról elég annyi, hogy a reggeli mítingen harminc helyett ketten voltak, plusz egy megnemhívott, ááááh, és déltől négyig gyakorlatilag utána vagy gépem, vagy telefonom, vagy nyomtatópapír, vagy információ, vagy elérhetőség, vagy ideg nem állt a rendelkezésemre, hogy érdemben dolgozzak, mi súlyosan ciki, mert munka van, nyakbaszakadt.
ami jó volt, az olyan lappangó jó volt az amúgy is létező szorongásaim árnyékában: a mai angolóra, meg a rámtaláló új cipőm (végrevalahára), az értemjövő uram, meg egy kicserélt fülbevaló.
ja, meg a kölök, ahogy kiabált örömében a megérkeztünkre.
hú, az igen jó volt.
vagyishogy mégsem őrülök meg.
most olyan az érzésem, mintha mondjuk a hétvége két hete lett volna, noha annyi értelmeset sem tettem azóta, mintha csak úgy pihengettem volna, meg a lábalóga lett volna.
tegnap nekifutottam a gyorsantakaríccsak, míg kiflit sütök, mialatt megy a mosás, és ha vége teregetek, aztán 11 körül kimegyünk sétálni a gyerkővel, és majd azalatt olvad a hús, de a krumpli már meg is főtt, meg a sütőtök is kész, és akkor lesz ravaszpüré tökötutáló gyerekeknek meg husi, és akkor
akkor
csak annyi jött közbe, hogy kinyitottam a hetek óta amúgy is gyanús ágyneműtartót, hogy na akkor csak kiposzívózom a port, erre PERSZE MEGTALÁLTAM a rég sejtett ruhamolymaradékot (kettő levedlett páncél, anyátok hogy van), és akkor lett ebből a szépen tervezett délelőttből egy csuda kis rémálom,
kifejezetten zsigerelő munka tollpaplanokat ésatöbbit egyesével alaposan kiporolni, azt azért elmondhatom. tehát g nagypapázott, míg én nagygályáztam.
ésatöbbi, ésatöbbi.
*
a mai napról elég annyi, hogy a reggeli mítingen harminc helyett ketten voltak, plusz egy megnemhívott, ááááh, és déltől négyig gyakorlatilag utána vagy gépem, vagy telefonom, vagy nyomtatópapír, vagy információ, vagy elérhetőség, vagy ideg nem állt a rendelkezésemre, hogy érdemben dolgozzak, mi súlyosan ciki, mert munka van, nyakbaszakadt.
ami jó volt, az olyan lappangó jó volt az amúgy is létező szorongásaim árnyékában: a mai angolóra, meg a rámtaláló új cipőm (végrevalahára), az értemjövő uram, meg egy kicserélt fülbevaló.
ja, meg a kölök, ahogy kiabált örömében a megérkeztünkre.
hú, az igen jó volt.
vagyishogy mégsem őrülök meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése