nohát

a tegnapi gürizős napról csak magamnak címszavakban: konyhaablak, spájzrend, mosogatás, mosás, fürdőszekrények összevisszarendezése. ez nagyjából ki is tette a nagyját, kiválóan elfáradtam.
ezt a mai nap szépen követte: g félötkor anyázott, ő végül igen, én meg végül nem tudtam visszaaludni. csipetnyi morcos álmosság lebegett felettem mára.
majd reggel nyolc előtt édesanyám fölhívott, miszerint az én öcsém éjjel egy hatalmasat esett bringával (munkából hazajövet), így nem tudott aludni, fáj mindkét keze. később derült ki csak, hogy a jobb könyöke el is tört, mellyel párhuzamosan a bal hüvelykujja is. a mai ügyeletes a merényi kórház, befektették, először azzal, hogy még most műtik, aztán ez szép lassan beleolvadt a nemtudjukmikor, deműtenifogjukba (helyretenni a darabokat). az infúziót pedig a leterhelt szakszemélyzet pedig nem tudta, hova kösse be (gipszelt jobb kéz, műtendő bal), így most az öcsém hajnal óta étlen-szomjan várja a nemtudommikori altatásos műtétét.
hát így vagyunk. idegesen, álmosan. ja meg ez a csuda vihar.