japp, mire itt végzek, már addigra az lesz, nem vitás.
szóval ez a hét eddig jó.
ma volt az újabb áramszünet napja, itthon, és mi meg nem is voltunk itthon, g-vel berobogtunk reggel a város efelébe, és szépen sorban gyűrtük magunk mögé az intézendőket.
elcaplattunk a sokhete rendelt mora.hu-s könyvekért, beballagtunk a bababoltba vécészűkítőért, villamosoztunk egy jót, mely alatt g megtanulta a csipcsipcsókát csipkedni, az obiban vettünk kilincset meg vasalatokat meg vasalóhuzatot meg csavart meg.
tegnap meg váratlanul meghívattunk borsólevesezni meg palacsintázni a dédijéhez, volt nagy autótologatós játék meg takaróműanyagerkélyrőlledobás, szóval minden remekül alakult, és kiderült, van olyan autó, melybe a (nemkicsi) babakocsi nyitva beállítható.
hétfőn meg a folytatása volt a vasárnapnak, nonstop rendet rakok meg takarítok meg főzök, a csuda tudja minek, a fészek már rég megvan, hehe.
mondjuk a lecsutakolt teraszra ma annyira jó volt rájalépni meg nézegetni, hogy tulajdonképpen valószínűsíthetem: EZÉRT teszem, amit teszek. mert jó érzés.
gergelygyermek amúgy napról-napra kevésbé némagyerek (akinek eddig is ugyan értette, de szinte csak az anyja a szavát), szóval egyre nől a hangerő meg a mondás, noha még nem dumcsizik összefüggően. (azért én ezt eléggé bírom) és csudára bírom azt is, amikor a pofácskáján föltündököl a mosoly, ahogyan egy-egy általa kinyögött szótagból rekonstruálom az aktuális történeteink egyikét és végigmondom, olyasmit, amit ő is kiválóan elmondott volna, ha tudná, hogy hogyan kell beszélni. az olyankor olyan csudajó.
most viszont megint ébredt éjjel, és három napja kiszámíthatatlanná vált az eddigi normális altatás is, ez kérem szépen, nem, nem, és nem.
szóval ez a hét eddig jó.
ma volt az újabb áramszünet napja, itthon, és mi meg nem is voltunk itthon, g-vel berobogtunk reggel a város efelébe, és szépen sorban gyűrtük magunk mögé az intézendőket.
elcaplattunk a sokhete rendelt mora.hu-s könyvekért, beballagtunk a bababoltba vécészűkítőért, villamosoztunk egy jót, mely alatt g megtanulta a csipcsipcsókát csipkedni, az obiban vettünk kilincset meg vasalatokat meg vasalóhuzatot meg csavart meg.
tegnap meg váratlanul meghívattunk borsólevesezni meg palacsintázni a dédijéhez, volt nagy autótologatós játék meg takaróműanyagerkélyrőlledobás, szóval minden remekül alakult, és kiderült, van olyan autó, melybe a (nemkicsi) babakocsi nyitva beállítható.
hétfőn meg a folytatása volt a vasárnapnak, nonstop rendet rakok meg takarítok meg főzök, a csuda tudja minek, a fészek már rég megvan, hehe.
mondjuk a lecsutakolt teraszra ma annyira jó volt rájalépni meg nézegetni, hogy tulajdonképpen valószínűsíthetem: EZÉRT teszem, amit teszek. mert jó érzés.
gergelygyermek amúgy napról-napra kevésbé némagyerek (akinek eddig is ugyan értette, de szinte csak az anyja a szavát), szóval egyre nől a hangerő meg a mondás, noha még nem dumcsizik összefüggően. (azért én ezt eléggé bírom) és csudára bírom azt is, amikor a pofácskáján föltündököl a mosoly, ahogyan egy-egy általa kinyögött szótagból rekonstruálom az aktuális történeteink egyikét és végigmondom, olyasmit, amit ő is kiválóan elmondott volna, ha tudná, hogy hogyan kell beszélni. az olyankor olyan csudajó.
most viszont megint ébredt éjjel, és három napja kiszámíthatatlanná vált az eddigi normális altatás is, ez kérem szépen, nem, nem, és nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése