ezt is köll néha, merthogy ez egy uncsi napló.
kedves naplóm, tehát
csütörtökön este és ma ismételten végigjártuk szokásos svédnek mondott bútor- és csecsebecseáruházainkat, igen, mindkettőt. reménykedtünk, hogy a hiperszupermodern
dizájnhonlapon szereplő itemek mindegyike fellelhető ezekben az egységekben, de természetesen a sajátos andalgó-formát hozva ismét sikerült a nem fellelhető dolgokat kinéznünk. és nem fellelnünk. azért -természetes ez is- sikerült jelentős összeget otthagynunk, viszont lett cserébe pótcipőtartónk, zárhatószekrénykénk, szépfüggönyünk és közepesenszép méterárunk (jelzem a svédek kezdik kizárólagosan a parasztbarokkot tenni fő választékká, argh), sok fontos (régóta áhított, de ki nem talált) apróságunk. és: sikeresnek mondjuk az ott letöltött időt, végülis.
pénteken én végre nekiálltam a fölszámolandó teendőrengetegnek, ettől természetesen tovább nőtt a káosz, nem csupán az ebédlőnk lett használhatatlan, de mára a félnagyszobát is beterítettem félig elvégzett dolgainkkal. (legalább ezt a posztot had fejezzem be)
szombat ma van, ma dédipapát és nagynénit látogattunk, miután bemutattuk a gyermeket egyes zuglói volt kollegáknak, mindenki örömmel fogadta egymást, kép nem készült, na persze.
elégedetten várjuk a vasárnapot, melyet időjárást nem ismerve a külön levő család fogja jellemezni, egyes férjek sárban-dagonyában bicajozókat mennek nézni, míg mi még nem tudjuk. szerintem teendőileg sem gyermekem, sem a torony (káosz) nem fognak cserben hagyni.
kedves naplóm, tehát
csütörtökön este és ma ismételten végigjártuk szokásos svédnek mondott bútor- és csecsebecseáruházainkat, igen, mindkettőt. reménykedtünk, hogy a hiperszupermodern
dizájnhonlapon szereplő itemek mindegyike fellelhető ezekben az egységekben, de természetesen a sajátos andalgó-formát hozva ismét sikerült a nem fellelhető dolgokat kinéznünk. és nem fellelnünk. azért -természetes ez is- sikerült jelentős összeget otthagynunk, viszont lett cserébe pótcipőtartónk, zárhatószekrénykénk, szépfüggönyünk és közepesenszép méterárunk (jelzem a svédek kezdik kizárólagosan a parasztbarokkot tenni fő választékká, argh), sok fontos (régóta áhított, de ki nem talált) apróságunk. és: sikeresnek mondjuk az ott letöltött időt, végülis.
pénteken én végre nekiálltam a fölszámolandó teendőrengetegnek, ettől természetesen tovább nőtt a káosz, nem csupán az ebédlőnk lett használhatatlan, de mára a félnagyszobát is beterítettem félig elvégzett dolgainkkal. (legalább ezt a posztot had fejezzem be)
szombat ma van, ma dédipapát és nagynénit látogattunk, miután bemutattuk a gyermeket egyes zuglói volt kollegáknak, mindenki örömmel fogadta egymást, kép nem készült, na persze.
elégedetten várjuk a vasárnapot, melyet időjárást nem ismerve a külön levő család fogja jellemezni, egyes férjek sárban-dagonyában bicajozókat mennek nézni, míg mi még nem tudjuk. szerintem teendőileg sem gyermekem, sem a torony (káosz) nem fognak cserben hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése