„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2008. június 22., vasárnap
százszorszép
hááhh, hát ezen is rajta vagyok. meg ő is. magyaráz. minden bizonnyal azt meséli el, miért szükséges kézzel aratni a mezők füvét mindenképpen. azóta is mindig így tesz minden fűneművel.
hááhh, hát ezen is rajta vagyok. meg ő is. magyaráz. minden bizonnyal azt meséli el, miért szükséges kézzel aratni a mezők füvét mindenképpen. azóta is mindig így tesz minden fűneművel.
6 megjegyzés:
Hú. micsoda férfias határozottság (és koncentráció a virág irányában) :)
csuda kis krapek!
csuda bizony :)
:) Éppen azt akartam én is írni, hogy micsoda koncentráció! :)
Andalgó, neked is fel kell készülnöd a nők inváziójára hamarosan :-)).
Mostanában szokatlanul magamutogató vagy. Na!
[Gyermek eközben emberesedik.]
japp, részletekben csak megjelenek már ebben a blogban, ha már.
Megjegyzés küldése