és tényleg delírium volt,
ma éjjel megvolt az elraboltak-az-ufók élmény, hajnali egy körültől úgy négyig nem tudom megmondani, melyik helyiségben voltam, kivel, és hogy mit tettem.
viszont a hételőtti kelésnél ott volt a kedves papa is, így egész jól elröhögcséltünk félálmomban.
ez a hét amúgy zorkó, minden nap dolgozik a kedes apuka, tegnap éppcsak fürcsire ért haza (pedig abban ő főszereplő) így vacsit sem készített (pedig abban is főszereplő) így megint a futtában bekapok valami édességet állt elő, szóval agyő terhességelőtti súly (ez lett, ha nem is két kiló voltam előtte) AKAROK gyümölcsöt venni menni. AKAROK.
*
nem mellesleg megfigyeltem, hogy akármilyen étkezés ideje jön el a számomra, valahogy mindig úgy alakul, hogy az alvó gyermek _pont_ fölébred addigra. pedig csúszik a perc, az óra, s mégis.
óramű, vagy gépezet, ez jut mindig eszembe erről, hehe.
*
viszont még este sétafikálás közben elkaptam a süsü tüzelő bácsi lányát, és annyira jót beszélgettünk, s megígérte, mostanában majd nem gyújtanak rá.
plusz le bírtam írni a 37. héten szült barátainknak a papírügyek menetét, erre is volt időm, hohó.
jó, nem aludtam, de legalább hasznos voltam.
ma éjjel megvolt az elraboltak-az-ufók élmény, hajnali egy körültől úgy négyig nem tudom megmondani, melyik helyiségben voltam, kivel, és hogy mit tettem.
viszont a hételőtti kelésnél ott volt a kedves papa is, így egész jól elröhögcséltünk félálmomban.
ez a hét amúgy zorkó, minden nap dolgozik a kedes apuka, tegnap éppcsak fürcsire ért haza (pedig abban ő főszereplő) így vacsit sem készített (pedig abban is főszereplő) így megint a futtában bekapok valami édességet állt elő, szóval agyő terhességelőtti súly (ez lett, ha nem is két kiló voltam előtte) AKAROK gyümölcsöt venni menni. AKAROK.
*
nem mellesleg megfigyeltem, hogy akármilyen étkezés ideje jön el a számomra, valahogy mindig úgy alakul, hogy az alvó gyermek _pont_ fölébred addigra. pedig csúszik a perc, az óra, s mégis.
óramű, vagy gépezet, ez jut mindig eszembe erről, hehe.
*
viszont még este sétafikálás közben elkaptam a süsü tüzelő bácsi lányát, és annyira jót beszélgettünk, s megígérte, mostanában majd nem gyújtanak rá.
plusz le bírtam írni a 37. héten szült barátainknak a papírügyek menetét, erre is volt időm, hohó.
jó, nem aludtam, de legalább hasznos voltam.
2 megjegyzés:
Emlékszem, Cs. is mindig akkor kezdett el sírni, amikor én épp enni akartam. De sajnos ezzel a fogyókúrának egyáltalán nem tett jót :-(.
tudod, előveszed az ételt, a tányért, legnagyobb csendben, lábujjhegyen, teljes csönd, sehol egy nyikkanás. kirakod, folyni kezd a nyálad, s képzelegsz, milyen jó lesz az a 10 perc, míg majd szépen leülsz és elnyammogod. mikró cseng / lábas rotyog, kiveszed, és akkor: nyehhehehheheee. radar, én mondom, radar kell ehhez.
Megjegyzés küldése