jelenlét

négyből háromszor elég voltam a gyermeknek, hogy jól aludjon el, vagy éppen jól ébredjen föl.
valahogy úgy, hogy lefektettem, s maradtam csendben fölötte. hol a szemét takartam el (vízszintesben valahogy mindig tágra pattan), hol csak ott nyugodott a kezem rajta. aztán csak nagy levegőket fújtam kibe. aztán vártam, vártam, vártam, egy-egy ugráskor újra "ott voltam", szóval ez jó. mármint, hogy ez őt tényleg megnyugtatja, látszólag.
és az pedig egy csoda, ahogyan pont ott vagyok, amikor ébred, annyira minőségi az olyankor. csendben ébred, nem nyekereg, néz, odafigyel, ilyenek.