hála

hálás vagyok az egyhónaposért, de az egyhónaposnak is, s ráadásul még zorán bácsinak, nem kevésbé pedig a koncertjéért, de azért is, hogy fölvettük, s azért is, hogy most jutott eszembe belenézni.
ez a csöpp gyerekecske ma eddig negyedórát nyafizott az ébredéseket is beleértve (ellensúlyozandó a tegnapi pontosan ellentétes napot is), de ebből a csendességből számos időt tesz ki a koncert, mely úgy tűnik, bejövős, alvós-bejövős, noha a tapsok alatt rendszerint tekereg egy kicsit, szóval a tapsokat akár le is hagyhattuk volna, kedves felvételvezető úr/hölgy.
de azért ez nagyon szuper.
de nemcsak a koncerttől csöndes-vidám e gyermek, délelőtt majd' egy órát szórakoztattuk egymást, meséltem neki, ő nézett, vigyorgott, én aztán modtam neki a 'hööö'-t meg 'beee'-t, amik tetszenek neki, meg hogy te csibész, melyre földöntúlian bír rötyögni, szóval jól elvoltunk.
és nemsokára megyünk dokinénizni.
ilyenkorra mindig elfeledem, mit is akarok a nőtől kérdezni. na, gondolj, gondolj.