2007. augusztus 25., szombat

nappalaink ma

a mai nappal VÉGRE más volt kicsit, mint a többi.
eljutottam a PIACRA, én, aki öt hete nem mehettem sehová, teszkógyümölcsöt ettem eddig, meg a helyi smucig kofanéni pudvás ubiját (jahhaaj),
és akkor én odarohanhattam, és SAJÁT kezemmel válogathattam (HÁHÁ), végigállhattam a csigakofanő sorát, és sajátkezűleg fizethettem, meg sajátszájúlag kérhettem egy kiló barackot, és mondhattam, hogy igen, maradhat a másfél. én, én.
meg: elrobogtunk a bababoltba, ahol vásároltam (én) hordozókendőt (hatalmas), meg pelust, meg pohárkákat.
rohantam, kimaradt pár tétel, ugyan, de én, voltam, messze innen. juhhuj. egészen más embernek éreztem utána magam. (mostmár csak fáradt vagyok)
és az is mennyire vicces volt, ahogyan a barátaink minket hívtak föl, hogy mi hogyan és miben vittük haza a miénket, tanácsot kérni, hogy miként vigyék haza az övékét. mármint újszülöttet, kisfiút. hehe, a nagy tapasztaltak, osztottunk észt.

3 megjegyzés:

Ági írta...

:))) andalgókám, csudapofa vagy! :))

Névtelen írta...

Bár a mienk már elmúlt három, erre az "első kimozdulós érzésre" még élénken emlékszem. :))

Névtelen írta...

ugye, ugye?
bikficem, jaj, hagyd el
:)