tetanusz

f állítását, miszerint a tetanusztól be lehet lázasodni (másrészt az immunrendszer harcából kifolyólag le lehet gyengülni) már ezerszer hallottam.
ezt alátámasztandó ma hajnalban olyan torokfájásra (nevezzük nyaki mirigyek megnövekedésének és nyelésképtelen fuldoklásnak is) ébredtem, algopyrinnel tartom lent a hőemelkedésem és kókadt vagyok, mint a téli fű.
ellenben a sebészeten úgynevezett kontrollt végző (nyolcszor elvesztett buba helyetti ragtapszt letépő, érzékeny gyógyult sebet nyomogató majd betadinnal összemaszatoló) _főorvos_ váltig állította, hogy nem, ilyen mellékhatása a tetanusznak nincs, felejtsem is el (idézem): "nem nézek ki betegnek".
arra gondoltam, megmondom neki, hogy ő pedig orvosnak nem néz ki. vagy csak kinéz annak.
majd a friss, érzékeny sebemet szabadon hagyva (spóroljunk-alapon) kipenderítettek, visszér-gyanús lábamra sajnos nem volt idő. kedvem sem, persze. ezután a betegirányítóban kezembe nyomtak négy a4es oldalt, hogy tölteném ki ott nekik helyben.
mondtam, ha adnak ragtapaszt (ujj írófelülete, kell), kitöltöm. jaj, de nekik nincs. jó, mondtam, akkor ez van.
szép élmény volt, megerősített abbéli hitemben, miszerint az egészségügy reformja ott kezdődik, hogy szépen ledózerolni, ami van (ez egyébként folyamatban, jó pár évtizede), majd új helyen, képességek és emberi kvalitás alapján (rendesen megfizetve) valami teljesen újat szervezni.
szerintem a mennyekről álmodozom.
de legalább nem a tavalyi betegirányítós csajhoz volt szerencsém.
és végülis az ujjam már oké.