„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2006. december 25., hétfő
ilyen lett fejjel
mindenesetre jókat kacagott az érintett, mikor megkapta. és még a többiek is.
3 megjegyzés:
Névtelen
írta...
hűű, nagyon aranyos! mennyi idő egy ilyet összehozni?
hát az idő, az relatív, amennyi ehhez kellett. egy hónap gondolkodási idő, három hét kétségbeesés, hogy nem lesz semmi, majd a határidő szorítása miatt mégiscsak jön az "ihlet", s onnan az anyagbeszerzés váratlanul egy nap, elkészítés kettő délután. utolsó nap utolsó órájában elkészül. :) ilyen értelemben nem irigyelném őt, a Babszemet, mert hát úgy tűnik, ott is a határidő hozza majd az utolsó pillanatban elkészülő dolgokat... :)
mindenesetre jókat kacagott az érintett, mikor megkapta. és még a többiek is.
3 megjegyzés:
hűű, nagyon aranyos! mennyi idő egy ilyet összehozni?
hűűűűűű, de ügyes csaj vagy, babszemedet máris irigylem miatta! :)
hát az idő, az relatív, amennyi ehhez kellett. egy hónap gondolkodási idő, három hét kétségbeesés, hogy nem lesz semmi, majd a határidő szorítása miatt mégiscsak jön az "ihlet", s onnan az anyagbeszerzés váratlanul egy nap, elkészítés kettő délután. utolsó nap utolsó órájában elkészül. :)
ilyen értelemben nem irigyelném őt, a Babszemet, mert hát úgy tűnik, ott is a határidő hozza majd az utolsó pillanatban elkészülő dolgokat... :)
Megjegyzés küldése