„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2006. július 31., hétfő
rendkedve2.
és azt is megrágogattuk -együtt, együtt!- hogyan legyenek azok a nyavaja polcok, amit én már három éve rágogatok. nem a polcokat, a hogylegyeneket. akkor valahogy most lesznek. valamikor továbbra is kérdés marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése