szerdaeste cirka fél óra alatt megrendeltem a nagy birodalomtól az internetes telicsielőfizetést "occsón", otthonra.
most várjuk a hívást, ilyenek.
a dolog szépsége mindig a részletekben rejlik, mint mondjuk abban, ahogyan azonosítottuk a vonal előfizetőjét
-ez a vonal az ön nevén van? (jegyzem meg női a hangon, előtte ott áll minden adat, a _férfinév_ is)
-nem, a páromén.
-akkor majd át tudja adni neki a telefont? (mellettem ül, dolgozik)
-persze (átadom)
-önt így és így hívják?
-igen, én vagyok. (visszaadja a kagylót)
-köszönöm, ezzel akkor meg is vagyunk (innen már tényleg csak 22 perc volt hátra)
idétlenségünk egyébként abban ütközik ki, hogy utólag eljátszottuk a jelenetet párszor, végül már én voltam ő is, megmélyített hangon mondtam igent a kezelő kérdésére, miszerint én vagyok-e az említett előfizető.
utólag egyébként vicces volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése