csak ideirkálom, mi volt. mert különben nem volt semmi. egyszerűbben szólva végre.
pénteken befizettem a vagyont nagy harcok árán oda, ahol mintha nem akarnák, hogy befizessek egy vagyont egy olyanért amiről még semmi igazi infó nincs, meg harmadszor is elkeverik a jelentkezési lapomat, de kitartottam, és akkor októbertől decemberig foglaltak lesznek a szombatjaim, de szerintem nagyon fogom élvezni.
pénteken még este tízkor takarítottam, perfekt volt mind a hőmérséklet, mind a nyugalom (anyósomék balcsin), és az érzés is, mivel ritkán esik meg hogy szombaton reggel csak úgy bambulásszak, hogy na, minden kész.
pedig így volt.
ezért elbicajoztunk a piacra, hihetetlen, együtt, ketten, családi program, dinnye, barack, tej, lobogósárga virág. csuda, hogy ilyen is van.
majd szombat éjjeli koncert.
imádott kis csendes utcám kizárólag vasárnap délben bír csendes lenni, minden egyébkor esemény van. száznyolcvan méter hosszú egysávos horror. hajnali kettőkor üvöltve veszekedők sétáltak el alattunk. a szembeni ebek énekével kísérve. majd hosszas forgolódás és 30 fok után ismét szundi. majd félnégykor egy szörnyeb vonult el ugyanott, majd vissza, majd megint el, amit a sok vonyí persze éberen kísért. igazából nem is erre ébredtem föl, hanem arra, ahogyan az ablak alatt elkezdett sírni a kutya. az ilyentől sajnos automatikusan azon kezdek el töprengeni, félálomban is, hogy legalább egy tál vizet viszek neki, estébé. mire föltápászkodtam, addigra elporzott. nekem nagyszoba lett belőle, újabb két óra alvással. tiszta morc lettem.
aztán meg elmúlt. vasaltam, főztem, sütöttem, ő elvitte, elfogyott minden fagyasztott husom, előttem áll a tortúrahét, amikor néz, vesz, cipel, pucol, eltesz, készít, eltesz. csupa hétköznapi egyszerűség.
de azért az nagyon jó, ahogyan elmúlt a gyomorszorítás, ahogyan lehet várni az új munkát neki. mostan már tényleg már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése