április óta nyugdíjas amúgy végre.
azóta először a bárányhimlőm alatt sikerült kétszer fél napra találkoznom vele csacsogni (egy anyukával MINDIG van miről), különben egyszerűen nem jött össze.
minden hétvégén túrázik, hétközben meg hol itt, hol ott tűnik föl, dolgozik, ilyenek.
most éppen titokban borzasztóan izgulok érte, két hétig a száz fokban a kastélyokat tekeri körbe.
és (nem is titokban) nagyon büszke vagyok rá.
amúgy ez családi hagyomány, hogy az ember valami igazán érdekeset csinál, mikor kikerül a mókuskerékből. nagyapám a nyugdíjban tanult meg alaposan franciául, meg gitározni, meg furulyálni, s operaáriákat másolt saját füzetekbe, meg emlékezetből nép- és műdalokat, megtanított engem németül meg franciául meg gitározni. és nem sorolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése