Iszonyú kontrasztos a látvány, a lenyűgöző, ahogyan a hegyen épült város rád néz. Csodaszép, de ezt úgy valahogy nem lehet elmondani, pontosan milyen is.
Közben eszedbe jut az ember, aki mindenét odaadta, s azt hirdette, a nagyság egyedül az Istené, aki a természetet is teremtette. Odamész bambulni, de nem hagy -ha komolyan veszed-, révedezni. Rögtön a kerengőben körben kifüggesztett alkotások, a jelenkori bűnökről. Nagyon konkrét, nagyon húsba vágó, pedig modern, ízig-vérig mai. (A kép felirata: Spiritual / Material)
Az altemplom minden talpalatnyi helye mesél. Mégis Cimabue Szent Ferenc-képe a leglényeglátóbb.
(ez a kép innen valósi)
A felső templomban körben Giotto freskói mesélnek Ferenc életéről. A város pedig kedves. Állandóan eszedbe jut, a két szerzetesről, az ősrégi fényesre koptatott kövekről, a tájról meg a madarakról Isten „Szegénykéje”, s azon töprengsz, mi lehet, ami ennyire erős itt.
Áthat, átéled és nem hagy ugyanolyannak. Békességben jöttünk el onnan, s este, vacsoránál mindketten nagyon boldogok voltunk. Csak mert Assisiben jártunk.
És akkor még nem is mondtam, hogy a legjobb képeket persze otthonhagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése