tegnap este rendkívüli ülésezett munkahelyem vezetőgárdája, kösz szépen, nem most zárunk be, talán év elején már igen. addig viszont levegőt sem veszünk, úgy spórolunk mindennel. kb. ugyanolyan a helyzet, mint 2020 márciusában, amikor egyik napról a másikra újra kellett szervezni 600 ember életét (hogy kap enni, hogy fog dolgozni, hova megy karanténba ésatöbbi egyszerűségek). akkor nem bocsátottunk el senkit. most megvan a _teljes_ lista, ki mennyi végkielégítésre (lenne) jogosult.
mostantól HIVATALOSAN vagyok hómofiszban. így éppen azon töprengek, hova a hajamba helyezzem el az irodai cuccaim, mert mostanra végképp elegem van a mindent felemésztő mindenholvanvalamiből. a hétvégén (törődött ujjaim kiszolgálnak már ennyire, és szédülni is csak keveset szédülök, a térdem pedig nem kellett ehhez) átrámoltam a legkritikusabb gócpontjaim a polc-nempolc-minden Bermudában. az eredmény az lett, hogy minden kézre van, csak egy folyóméternyi átlapoznivaló bámulászik rám, és egy icipici lendületet kaptam élni (ebből loptak el a hétfő-keddi orvosos bejelentkezős körök).
egyúttal apdételem az egyetemi jelentkezésem: egy hónap múlvára adhatok be esszét, tanulmányi projekttervet, pépétét erről és készülhetek a felvételi dumcsira. ejh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése