az mindig a nagy rejtélyek közé tartozott az életemben, hogy van az, hogy egyszer csak megy megint, ami egyszer már ment.
jó, azok a korábbi alkalmak nem voltak annyira simák, de mostanában tanultam meg magamnak megtanítani, hogy ha már egyszer a semmiből ment az a valami, akkor a valami emlékéből (inkább: lenyomatából) már hogy ne menne a valami most újra.
és többnyire ez beválik. így készültem el hajnali fél 2-re végül a honlapmódosítás szerkezeti részével, és szerintem nem is éltem át annyira a diadalt, mint tehettem volna. végtelenül hálás vagyok, csak úgy, hogy ez ment, biztat a jövőre nézve.
amúgy megint elémvetődött egy sulilehetőség, egy év távtanulás és helyi váltakozása Bécsben angolul. most még van 3 napom leadni a jelentkezést, és talán le is fogom. most az a sürgető motiváció hiányzik belőlem, hogy na majd itt olyat tanulok, amit még soha, de az (összerázott) tudatom mélyén ott van, hogy de, de, ez jó lenne neked.
kicsit attól tartok, hogy ha levakarom az illendőség és a mindennapok sarát erről a dologról, inkább csak azt látom benne, hogy ez kiváló kijárat lenne innen oda. és azért ebben van jó adag taktikai elem is, hogy okosabban kellene tervezni ezt az ügyet, akarni is kellene, és hasonlók. meg van ebben azért rendesen lelkiismeret-furdalás, tanult tehetetlenkedés és így tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése