amúgy ebben az egész VOLT betegségesdiben járulékos rossz az a szűnni nem akaró, föl-föltörő szorongás, amitől egy nap sem normális, irracionálisan nem.
pedig már látszólag túl vagyunk az egészen, fél éve nem fáj fej.
talán az önfeledtség szaladt el ettől hosszú-hosszú időre belőlem, nem tudom.
és
megvan az az érzés is, ahogyan érzem, a hétköznapi kapcsolataim újra ürességüket élik, ezt a múltbéli szorongást senki szemében nem látom viszont, pedig én még dumálnék róla. hátha az oldja.
nahh jól van, hagyom a gumicsontom. jó kutya, helyedre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése