most valahogy olyan napok vannak, hogy mindegyikre jut egy kevés veszteség.
hol presztízsből, hol tervből, hol reményből, hol csak a jókedvből.
kíváncsian várom a hétvégi győrkőcöt, idén ugyanis nem volt alkalmam (agyam?) szállást foglalni. így hát a távolból figyeljük, ha minden igaz, az eseményeket.
kíváncsian várom a jövő heti időjárást, mennyire lesz béna (záporzivatar ésvagy negyven fok cseppet sem ideális két végletét ígéri a meteorológia)
kíváncsian várom a kölcsönös munkaügyi bénázások következményeit. elfáradtam és fáradok és fáradok és fáradok, és ha elmegyek szabira, most az is csak cseppet segít. a tengert gyűszűvel próbáltam meregetni, így mindenben hiba van, nem vagyok elég. leülni, tervezni, embereket magam mellé vonni, ez, ami kellene,
hogyúgymondjam, átugorhatnám az árnyékom.
nem beszélve a banyáról, aki örökké az marad. (perpill nem én)
és kíváncsian figyelem, mit hoz ki belőlünk a nyár, g-ből, vagy éppen kettőnkből, vagy éppen ötünkből,
vagy éppen a látens, és múló barátságaimból.
most éppen nem tudom, arrafelé megyek/ünk, amerre akarok. egyáltalán akarok-e. és mit. és ez így most fontos-e.
még gondolkodom rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése